Zsoltárok 12

1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

To the chief Musician upon Sheminith. A Psalm of David. Help, LORD; for the godly man ceaseth; for the faithful fail from among the children of men.

2 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

They speak vanity every one with his neighbor: [with] flattering lips [and] with a double heart do they speak.

3 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

The LORD shall cut off all flattering lips, [and] the tongue that speaketh proud things:

4 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

Who have said, With our tongue will we prevail; our lips [are] our own: who [is] lord over us?

5 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

For the oppression of the poor, for the sighing of the needy, now will I arise, saith the LORD; I will set [him] in safety [from him that] puffeth at him.

6 Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

The words of the LORD [are] pure words: [as] silver tried in a furnace of earth, purified seven times.

7 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

Thou shalt keep them, O LORD, thou shalt preserve them from this generation for ever.

8 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

The wicked walk on every side, when the vilest men are exalted.