Zsoltárok 116

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Ich liebe Jehova; denn er hörte meine Stimme, mein Flehen;

2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

denn er hat zu mir geneigt sein Ohr; und ich will ihn anrufen in allen meinen Tagen.

3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)

Es umfingen mich die Bande des Todes, und die Bedrängnisse des Scheols erreichten mich; ich fand Drangsal und Kummer. (Sheol h7585)

4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Und ich rief an den Namen Jehovas: Bitte, Jehova, errette meine Seele!

5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Gnädig ist Jehova und gerecht, und unser Gott ist barmherzig.

6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Jehova bewahrt die Einfältigen; ich war elend, und er hat mich gerettet.

7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Kehre wieder, meine Seele, zu deiner Ruhe! Denn Jehova hat wohlgetan an dir.

8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:

Denn du hast meine Seele errettet vom Tode, meine Augen von Tränen, meinen Fuß vom Sturz.

9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

Ich werde wandeln vor Jehova in dem Lande der Lebendigen.

10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.

Ich glaubte, darum redete ich. Ich bin sehr gebeugt gewesen.

11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Ich sprach in meiner Bestürzung: Alle Menschen sind Lügner!

12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Wie soll ich Jehova alle seine Wohltaten an mir vergelten?

13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Den Becher der Rettungen will ich nehmen und anrufen den Namen Jehovas.

14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

Ich will Jehova meine Gelübde bezahlen, ja, in der Gegenwart seines ganzen Volkes.

15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

Kostbar ist in den Augen Jehovas der Tod seiner Frommen.

16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Bitte, Jehova! Denn ich bin dein Knecht; ich bin dein Knecht, der Sohn deiner Magd; gelöst hast du meine Bande.

17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Dir will ich Opfer des Lobes opfern, und anrufen den Namen Jehovas.

18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

Ich will Jehova meine Gelübde bezahlen, ja, in der Gegenwart seines ganzen Volkes.

19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

In den Vorhöfen des Hauses Jehovas, in deiner Mitte, Jerusalem. Lobet Jehova!