Zsoltárok 115

1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Älä meille, Herra, älä meille, vaan omalle nimellesi anna kunnia armosi ja totuutesi tähden.

2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

Miksi pakanat saisivat sanoa: "Missä on heidän Jumalansa?"

3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Meidän Jumalamme on taivaissa; mitä ikinä hän tahtoo, sen hän tekee.

4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Mutta heidän epäjumalansa ovat hopeata ja kultaa, ihmiskätten tekoa.

5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Niillä on suu, mutta eivät ne puhu, niillä on silmät, mutta eivät näe.

6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Niillä on korvat, mutta eivät kuule, niillä on nenä, mutta eivät hajua tunne.

7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

Niiden kädet eivät koske, niiden jalat eivät astu, ei tule ääntä niiden kurkusta.

8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!

Niiden kaltaisia ovat niiden tekijät ja kaikki, jotka turvaavat niihin.

9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Israel, turvaa Herraan-hän on heidän apunsa ja kilpensä.

10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Te, Aaronin suku, turvatkaa Herraan-hän on heidän apunsa ja kilpensä.

11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Te, Herraa pelkääväiset, turvatkaa Herraan-hän on heidän apunsa ja kilpensä.

12 Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Herra muistaa meitä ja siunaa, hän siunaa Israelin sukua, hän siunaa Aaronin sukua,

13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

hän siunaa niitä, jotka Herraa pelkäävät, niin pieniä kuin suuriakin.

14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

Herra lisätköön teitä, sekä teitä että teidän lapsianne.

15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Te olette Herran siunatut, hänen, joka on tehnyt taivaan ja maan.

16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Taivas on Herran taivas, mutta maan hän on antanut ihmisten lapsille.

17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

Eivät kuolleet ylistä Herraa, ei kukaan hiljaisuuteen astuneista.

18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Mutta me, me kiitämme Herraa, nyt ja iankaikkisesti. Halleluja!