Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

For the leader. Of David. In the Lord I take refuge. How can you tell me to flee like a bird to the mountains?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

‘See! The wicked are bending the bow, their arrow is set on the string, to shoot from the shadows at the upright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

In this tearing down of foundations what good can a good person do?’

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

The Lord in his holy temple, the Lord in heaven, enthroned. His eyes watch the world, they see everyone.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

The Lord examines the righteous and wicked, and the lover of violence he hates.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

On the wicked he rains coals of fire and brimstone, and their drink will be scorching wind.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For the Lord is just, and justice he loves; so the upright will see his face.