Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honor and majesty.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Who coverest [thyself] with light as [with] a garment: who stretchest out the heavens like a curtain:
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind:
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire:
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
[Who] laid the foundations of the earth, [that] it should not be removed for ever.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Thou coveredst it with the deep as [with] a garment: the waters stood above the mountains.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
They go up by the mountains; they go down by the valleys to the place which thou hast founded for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
He sendeth the springs into the valleys, [which] run among the hills.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
By them shall the fowls of the heaven have their habitation, [which] sing among the branches.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine [that] maketh glad the heart of man, [and] oil to make [his] face to shine, and bread [which] strengtheneth man's heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The trees of the LORD are full [of sap]; the cedars of Lebanon, which he hath planted;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Where the birds make their nests: [as for] the stork, the fir-trees [are] her house.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high hills [are] a refuge for the wild goats; [and] the rocks for the conies.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He appointeth the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou makest darkness, and it is night: in which all the beasts of the forest do creep [forth].
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun ariseth, they collect, and lay themselves down in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goeth forth to his work and to his labor until the evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
[So is] this great and wide sea, in which [are] creeping animals innumerable, both small and great beasts.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There go the ships: [there is] that leviathan, [which] thou hast made to play therein.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
These wait all upon thee; that thou mayest give [them] their food in due season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
[That which] thou givest them, they gather: thou openest thy hand, they are filled with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing to the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Let sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD.
