Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Poikani, kuuntele minun viisauttani, kallista korvasi minun taidolleni
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
ottaaksesi vaarin taidollisuudesta, ja huulesi säilyttäkööt tiedon.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Sillä hunajaa tiukkuvat vieraan vaimon huulet, hänen suunsa on öljyä liukkaampi.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Mutta lopulta hän on karvas kuin koiruoho, terävä kuin kaksiteräinen miekka.
Hänen jalkansa kulkevat alas kuolemaan, tuonelaan vetävät hänen askeleensa. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Ei käy hän elämän tasaista polkua, hänen tiensä horjuvat hänen huomaamattaan.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Niinpä, lapset, kuulkaa minua, älkää väistykö minun suuni sanoista.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Pidä tiesi kaukana tuollaisesta äläkä lähesty hänen majansa ovea,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
ettet antaisi muille kunniaasi etkä vuosiasi armottomalle,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
ettei sinun tavarasi ravitsisi vieraita, sinun vaivannäkösi joutuisi toisen taloon
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
ja ettet lopulta päätyisi huokailemaan ruumiisi ja lihasi riutuessa
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
ja sanomaan: "Miksi minä kuritusta vihasin ja sydämeni halveksui nuhdetta?
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Miksi en kuullut neuvojaini ääntä, kallistanut korvaani opettajilleni?
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Olin joutua kokonaan turmion omaksi keskellä seurakunnan ja kansankokouksen."
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Juo vettä omasta säiliöstäsi, sitä, mikä omasta kaivostasi juoksee.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Vuotaisivatko sinun lähteesi kadulle, toreille sinun vesiojasi!
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Olkoot ne sinun omasi yksin, älkööt vierasten sinun ohessasi.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Olkoon sinun lähteesi siunattu, ja iloitse nuoruutesi vaimosta.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Armas peura, suloinen vuorikauris-hänen rintansa sinua aina riemulla ravitkoot, hurmautuos alati hänen rakkaudestaan.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Miksi, poikani, hurmautuisit irstaaseen naiseen ja syleilisit vieraan vaimon povea?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Sillä Herran silmien edessä ovat miehen tiet, ja hän tutkii kaikki hänen polkunsa.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Jumalattoman vangitsevat hänen rikoksensa, ja hän tarttuu oman syntinsä pauloihin.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Kurittomuuteensa hän kuolee ja suistuu harhaan suuressa hulluudessaan.
