Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
LOS proverbios de Salomón, hijo de David, rey de Israel:
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Para entender sabiduría y doctrina; para conocer las razones prudentes;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Para recibir el consejo de prudencia, justicia, y juicio y equidad;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Para dar sagacidad á los simples, y á los jóvenes inteligencia y cordura.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Oirá el sabio, y aumentará el saber; y el entendido adquirirá consejo;
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Para entender parábola y declaración; palabras de sabios, y sus dichos oscuros.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
El principio de la sabiduría es el temor de Jehová: los insensatos desprecian la sabiduría y la enseñanza.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Oye, hijo mío, la doctrina de tu padre, y no desprecies la dirección de tu madre:
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Porque adorno de gracia serán á tu cabeza, y collares á tu cuello.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Hijo mío, si los pecadores te quisieren engañar, no consientas.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Si dijeren: Ven con nosotros, pongamos asechanzas á la sangre, acechemos sin motivo al inocente;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
Los tragaremos vivos como el sepulcro, y enteros, como los que caen en sima; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Hallaremos riquezas de todas suertes, henchiremos nuestras casas de despojos;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Echa tu suerte entre nosotros; tengamos todos una bolsa:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Hijo mío, no andes en camino con ellos; aparta tu pie de sus veredas:
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Porque sus pies correrán al mal, é irán presurosos á derramar sangre.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Porque en vano se tenderá la red ante los ojos de toda ave;
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Mas ellos á su propia sangre ponen asechanzas, y á sus almas tienden lazo.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Tales son las sendas de todo el que es dado á la codicia, [la cual] prenderá el alma de sus poseedores.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
La sabiduría clama de fuera, da su voz en las plazas:
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Clama en los principales lugares de concurso; en las entradas de las puertas de la ciudad dice sus razones:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
¿Hasta cuándo, oh simples, amaréis la simpleza, y los burladores desearán el burlar, y los insensatos aborrecerán la ciencia?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Volveos á mi reprensión: he aquí yo os derramaré mi espíritu, y os haré saber mis palabras.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Por cuanto llamé, y no quisisteis; extendí mi mano, y no hubo quien escuchase;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Antes desechasteis todo consejo mío, y mi reprensión no quisisteis:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
También yo me reiré en vuestra calamidad, y me burlaré cuando [os] viniere lo que teméis;
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Cuando viniere como una destrucción lo que teméis, y vuestra calamidad llegare como un torbellino; cuando sobre vosotros viniere tribulación y angustia.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Entonces me llamarán, y no responderé; buscarme han de mañana, y no me hallarán:
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Por cuanto aborrecieron la sabiduría, y no escogieron el temor de Jehová,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Ni quisieron mi consejo, y menospreciaron toda reprensión mía:
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Comerán pues del fruto de su camino, y se hartarán de sus consejos.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Porque el reposo de los ignorantes los matará, y la prosperidad de los necios los echará á perder.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Mas el que me oyere, habitará confiadamente, y vivirá reposado, sin temor de mal.
