4 Mózes 22
1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezőségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.
HELE aku la na mamo a Iseraela, a hoomoana iho la ma na papu o Moaba, ma keia aoao o Ioredane e ku pono ana i Ieriko.
2 És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:
A ike aku la o Balaka ke keiki a Zipora i ka mea a pau a ka Iseraela i hana aku ai i ka Amora.
3 Igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.
Makau loa iho la o Moaba i ua poe kanaka la, no ka mea, he lehulehu lakou: a ua pilikia o Moaba no na mamo a Iseraela.
4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.)
Olelo aku la o Moaba i na lunakahiko o Midiana, E pau auanei na mea a pau o kakou i ka paluia e keia poe kanaka, e like me ka palu ana o ka bipi i ka weuweu o ke kula. A o Balaka ke keiki a Zipora ke alii o ka Moaba ia manawa.
5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földére, hogy hívják őt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.
No ia mea, hoouna aku la ia i mau elele io Balaama la ke keiki a Beora i Petora ma ka muliwai o ka aina o na keiki o kona poe kanaka, e kii ia ia, i aku la, Eia hoi, he poe kanaka i hele mai nei mai Aigupita mai: aia hoi, ke uhi paapu nei lakou i ka aina, a e noho ku pono ana lakou io'u nei.
6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.
Nolaila la, ke noi aku nei au ia oe, e hele mai oe e olelo hoino aku no'u i keia poe kanaka; no ka mea, ua oi aku ko lakou ikaika i ko'u: malia e loaa paha ia'u ka ikaika e hahau aku ai makou ia lakou, a e kipaku au ia lakou mawaho o ka aina: no ka mea, ua ike no wau, o kau e hoomaikai aku ai, oia ke hoopomaikaiia; a o kau e olelo hoino aku ai, oia ke hoopoinoia.
7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.
Hele aku la na lunakahiko o Moaba me na lunakahiko o Midiana, me ka uku no ka anaana ana: a hiki aku la lakou io Balaama la, a hai aku la ia ia i ka olelo a Balaka.
8 Ő pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.
I mai la oia ia lakou, e moe oukou maanei i keia po, a e hai aku au ia oukou e like me ka Iehova e olelo mai ai ia'u; a noho iho la na luna o Moaba me Balaama.
9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?
Hele mai la ke Akua io Balaama la, ninau mai la, Owai keia poe kanaka me oe?
10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, ezt mondván:
I aku la o Balaama i ke Akua, O Balaka ke keiki a Zipora, ke alii o Moaba, ua hoouna mai io'u nei, [i ka i ana, ]
11 Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiűzhetem őt.
Aia hoi he poe kanaka i hele mai nei mai Aigupita mai, uhi paapu lakou i ka aina: e hele mai hoi oe e olelo hoino aku ia lakou no'u; malia paha e lanakila au i ke kaua ana aku ia lakou, a e kipaku aku ia lakou.
12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ő velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
Olelo mai la ke Akua ia Balaama, Mai hele aku oe me lakou: mai olelo hoino aku i ua poe kanaka la; no ka mea, ua hoomaikaiia lakou.
13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.
Ala ae la o Balaama i kakahiaka, i aku la i na luna o Balaka, E hoi oukou i ko oukou aina; no ka mea, aole i ae mai o Iehova ia'u e hele me oukou.
14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
Ku ae la na luna o Moaba, a hoi aku la io Balaka la, i aku la, Ua hoole mai o Balaama aole e hele mai me makou.
15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket.
Hoouna hou aku la o Balaka i na luna, he nui aku, a he oi hoi ko lakou koikoi i ko kela poe.
16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
Hele aku la lakou io Balaama la, i aku ia ia, Penei ka Balaka ka ke keiki a Zipora e olelo mai nei, Ke noi aku nei au ia oe, i keakea ole kekahi mea ia oe i ka hele ana mai io'u nei:
17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
No ka mea, e hoohanohano loa aku au ia oe, a e hana aku au i na mea a pau au e olelo mai ai ia'u: ke noi aku nei au ia oe, e hele mai hoi, e olelo hoino aku no'u i keia poe kanaka.
18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.
Olelo mai la o Balaama, i mai la i na kauwa a Balaka, Ina e haawi mai o Balaka ia'u i ke kala a me ke gula a piha kona hale, aole e hiki ia'u ke hoohala i ka olelo a Iehova a ko'u Akua, i ka hoemi iho, i ka oi aku paha.
19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?
No ia mea, ke noi aku nei au ia oukou, e noho hoi oukou ia nei i keia po, i ike au i ka mea a Iehova e olelo hou mai ai ia'u.
20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.
Hele mai la ke Akua io Balaama la ia po iho, i mai la ia ia, Ina paha e hele mai ua mau kanaka la e hea mai ia oe, e ala ae oe e hele pu me lakou; aka, o ka olelo a'u e hai aku ai ia oe, oia kau e hana'i.
21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.
Ala ae la o Balaama i kakahiaka, hoee aku la i ka noho maluna o kona hoki, a hele pu aku la me na luna o Moaba.
22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.
Ua hoaia ka inaina o ke Akua, no kona hele ana; a ku mai la ka anela o Iehova ma ke alanui, i mea ku e mai ia ia. E holo ana ia maluna o kona hoki, elua ana mau kauwa me ia.
23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.
Ike aku la ka hoki i ka anela o Iehova e ku ana ma ke ala, a me kana pahikana i unuhiia ma kona lima; huli ae la ka hoki mawaho o ke ala, a hele aku la ma ke kula; a hahau iho la o Balaama i ka hoki, e hoohuli hou ia ia ma ke ala.
24 Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.
Aka, ku ae la ka anela o Iehova ma ke ala o na pawaina, he papohaku ma kela aoao, a he papohaku ma keia aoao.
25 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.
A ike aku la ka hoki i ka anela o Iehova, pipika ae la ia ma ka papohaku, a pepe iho la ka wawae o Balaama i ka papohaku; a hahau hou iho la kela ia ia.
26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.
A hele hou aku la ka anela o Iehova, a ku iho la ma kahi haiki, aole wahi e huli ae ma ka akau, aole hoi ma ka hema.
27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
A ike aku la ka hoki i ka anela o Iehova, hina iho la ia malalo o Balaama; huhu iho la o Balaama, a hahau iho la ia i ka hoki me ke kookoo.
28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?
Wehe ae la o Iehova i ka waha o ka hoki, a i mai la ia ia Balaama, Heaha ka'u i hana aku ai ia oe, i pakolu ai kau hahau ana mai ia'u?
29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.
I aku la o Balaama i ka hoki, No ka mea, na hana ino mai oe ia'u; ina he pahikana ma ko'u lima, ina ua make oe ia'u.
30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.
Ninau mai la ka hoki ia Balaama, Aole anei wau o kou hoki, ka mea au i holoholo ai, mai ka manawa i lilo ai au nou, a hiki i neia la? Pela no anei ka'u i hana aku ai ia oe mamua? I aku la kela, Aole.
31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.
Alaila hookaakaa ae la o Iehova i na maka o Balaama, a ike aku la ia i ka anela o Iehova e ku ana ma ke alanui me ka pahikaua i unuhiia ma kona lima: kulou iho la ia, a moe iho la ilalo ke alo.
32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én előttem.
I mai la ka anela o Iehova ia ia, No ke aha la oe i hahau ai i kou hoki, ekolu hahau ana? Aia hoi, i hele mai nei au e ku e ia oe; no ka mea, ua kekee kou aoao imua o'u.
33 És meglátott engem a szamár, és kitért én előttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna.
A ike mai la ka hoki ia'u, a huli ae la mai o'u aku la, ekolu huli ana: he oiaio, ina aole ia i huli ae, mai o'u aku nei, ina ua make oe ia'u, a ola kela.
34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban. Most azért, ha nem tetszik ez néked, visszatérek.
I aku la o Balaama i ka anela o Iehova, Ua hewa wau; aole au i ike ua ku e mai oe ia'u ma ke alanui: ano hoi, a i hewa ia mea ia oe, e hoi hou aku no wau.
35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.
I mai la ka anela o Iehova ia Balaama, E hele pu oe me ia mau kanaka; aka, o ka olelo a'u e hai aku ai ia oe, oia wale no kau e olelo aku ai. A hele aku la o Balaama me na luna o Balaka.
36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak egyik városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.
A lohe ae la o Balaka, ua hiki mai o Balaama, hele aku kela e halawai me ia ma kekahi kulanakauhale o Moaba ma ka palena o Arenona, oia no ka palenamamao loa.
37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?
I mai la o Balaka ia Balaama, Aole anei au i hoouna ikaika aku iou la, e kii ia oe? Heaha hoi kau i hele ole mai ai io'u nei? Aole anei e hiki ia'u ke hoohanohano ia oe?
38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é magamtól valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.
I aku la o Balaama ia Balaka, Eia hoi, ua hiki mai nei au iou la: ia'u no anei kekahi pono iki ke hai aku ia oe i kekahi mea? O ka olelo a ke Akua e waiho mai ai iloko o ko'u waha, oia ka'u e olelo aku ai.
39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.
Hele pu ae la o Balaama me Balaka, a hiki ae la laua i Kiriatahuzota.
40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.
Mohai aku la o Balaka i na bipi a me na hipa, a hoouna aku la io Balaama la, a i na luna me ia.
41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.
A kakahiaka ae la, kono aku la o Balaka ia Balaama, a kai aku la ia ia i kahi kiekie o Baala, i ike aku ai oia ma ia wahi i ka poe kanaka a pau.
