Márk 5
1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
And they came to the other side of the sea, into the territory of the Gerasenes.
2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
And when he had come out of the boat, immediately a man with an unclean spirit met him out of the tombs.
3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
He lived in the tombs, and no one could bind him any more, not even with a chain.
4 Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
For he had been often bound with fetters and chains, and the chains had been torn apart by him, and the fetters broken in pieces. No one had the strength to tame him.
5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
And always, night and day, in the tombs and in the mountains, he was crying out, and cutting himself with stones.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
And when he saw Jesus from afar, he ran and bowed down to him,
7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
and crying out with a loud voice, he said, "What have I to do with you, Jesus, you Son of the Most High God? I adjure you by God, do not torment me."
8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
For he had been saying to him, "Come out of the man, you unclean spirit."
9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
And then he asked him, "What is your name?" And he replied, "My name is Legion, for we are many."
10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
And he pleaded with Jesus repeatedly not to send them away out of the region.
11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
Now on the mountainside there was a great herd of pigs feeding.
12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
And they begged him, saying, "Send us into the pigs, that we may enter into them."
13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
And he gave them permission. The unclean spirits came out and entered into the pigs; and the herd of about two thousand rushed down the steep bank into the sea, and they were drowned in the sea.
14 A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
And those who fed them fled, and told it in the city and in the country. And the people went to see what it was that had happened.
15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
And they came to Jesus, and saw him who had been possessed by demons sitting, clothed and in his right mind, even him who had the legion; and they were afraid.
16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
And those who saw it declared to them how it happened to him who was possessed by demons, and about the pigs.
17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
And then they began to plead with Jesus to leave their region.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
As he was entering into the boat, he who had been possessed by demons pleaded with him that he might be with him.
19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
However, Jesus did not allow him, but said to him, "Go to your house, to your own, and tell them what great things the Lord has done for you, and how he had mercy on you."
20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
So he went his way, and began to proclaim in Decapolis how Jesus had done great things for him, and everyone was amazed.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
And when Jesus had crossed back over in the boat to the other side, a large crowd was gathered to him; and he was by the sea.
22 És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
One of the rulers of the synagogue, Jairus by name, came; and seeing him, he fell at his feet,
23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
and pleaded with him repeatedly, saying, "My little daughter is at the point of death. Please come and lay your hands on her, that she may be made healthy, and live."
24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
And he went with him, and a large crowd followed him, and they pressed upon him on all sides.
25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
Now a woman, who had an issue of blood for twelve years,
26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
and had suffered many things by many physicians, and had spent all that she had, and was no better, but rather grew worse,
27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
having heard the things concerning Jesus, came up behind him in the crowd, and touched his clothes.
28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
For she said, "If I just touch his clothes, I will be made well."
29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
And immediately the flow of her blood was dried up, and she felt in her body that she was healed of her affliction.
30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
And immediately Jesus, perceiving in himself that the power had gone out from him, turned around in the crowd, and asked, "Who touched my clothes?"
31 És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
And his disciples said to him, "You see the crowd pressing against you, and you say, 'Who touched me?'"
32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
He looked around to see her who had done this thing.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
But the woman, fearing and trembling, knowing what had been done to her, came and fell down before him, and told him the whole truth.
34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
And he said to her, "Daughter, your faith has made you well. Go in peace, and be cured of your disease."
35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
While he was still speaking, people came from the synagogue ruler's house saying, "Your daughter is dead. Why bother the Teacher any more?"
36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
But Jesus, overhearing the message spoken, said to the ruler of the synagogue, "Do not be afraid, only believe."
37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
And he allowed no one to follow him, except Peter, James, and John the brother of James.
38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
And they came to the synagogue ruler's house, and he saw an uproar, weeping, and great wailing.
39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
And when he had entered in, he said to them, "Why do you make an uproar and weep? The child is not dead, but is asleep."
40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
And they ridiculed him. But he, having put them all out, took the father of the child, her mother, and those who were with him, and went in where the child was.
41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
And taking the child by the hand, he said to her, "Talitha koum," which translated means, "Little girl, I tell you, get up."
42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
And immediately the girl rose up and walked, for she was twelve years old. And immediately they were overcome with amazement.
43 Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
And he strictly ordered them that no one should know this, and commanded that something should be given to her to eat.
