Lukács 22
1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
Ita umadanin ti Fiesta iti Tinapay nga awan Lebadurana a maawagan ti Ilalabas.
2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
Nagnunumoan dagiti panguloen ti papadi ken dagiti eskriba no kasanoda nga ipapatay ni Hesus, gapu ta agamakda kadagiti tattao.
3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Simrek ni Satanas ken ni Judas Iskariote, maysa kadagiti sangapulo ket dua.
4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
Ni Judas ket napan nakisarita kadagiti panguloen ti papadi ken kadagiti kapitan no kasanona nga iyawat ni Hesus kadakuada.
5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
Naragsakanda amin ken nagnunumoanda a bayadanda isuna iti kuarta.
6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
Immannugot isuna ket nangbirok iti gundaway tapno iyawatna kadakuada ni Hesus manipud kadagiti adu nga tattao.
7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
Nadanon ti aldaw ti tinapay nga awan lebadurana, nga isu iti panangidaton ti kordero para iti Ilalabas.
8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Imbaon ngarud ni Hesus da Pedro ken Juan, a kinunana, “Inkayo ket isaganayo ti makan a maipaay ti Ilalabas, tapno mangantayo.”
9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
Sinaludsodda isuna, “Sadino ti kayatmo nga pangisaganaanmi?”
10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
Simmungbat isuna kadakuada, “Dumngegkayo, no nakastrekkayon iti siudad, adda maysa nga lalaki a nakabaklay iti burnay ti danum nga sumabat kadakayo. Surutenyo isuna agingga iti balay nga papananna.
11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
Ket ibagayo iti makinbalay, 'Kuna iti Maestro kenka, “Sadino ti siled a pangsangailian, a panganak ti Ilalabas a kaduak dagiti adalak?”
12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Ipakitananto kadakayo ti nalawa ken nakasagana a ngatoen nga siled. Sadiay ngarud iti pangidasaranyo.”
13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
Napanda ngarud, ket nasarakanda amin a kas iti inbagana kadakuada. Ket insaganada ti pannangan iti Ilalabas.
14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
Idi nadanon iti tiempo, nakitugaw kadagiti adalan.
15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
Ket kinunana kadakuada, “Tarigagayak nga makipangan kadakayo iti daytoy nga Fiesta ti Ilalabas sakbay nga agsagabaak.
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
Ta ibagak kadakayo, saanakto a makipangan manen iti daytoy aginggana nga matungpal ti pagarian ti Dios.”
17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Nangala ngarud ni Hesus iti kopa, ken nagyaman, a kinunana, “Alaenyo daytoy, ken ibingayyo iti tumunggal maysa kadakayo.
18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
Ta ibagak kadakayo, saanakto nga uminom manen iti bunga ti ubas, aginggana nga umay ti pagarian ti Dios.”
19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Ket nangala ti tinapay, kalpasan nga nagyaman, pinisi-pisina, ken inyawatna kadakuada, a kunana, “Daytoy ti bagik nga maipaay kadakayo. Aramidenyo daytoy a pananglaglagip kaniak.”
20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Nangala ti kopa kalpasan a nangrabii, a kinunana, “Daytoy nga kopa ti baro a tulag iti darak, nga isu a naibukbok a maipaay kadakayo.
21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Ngem dumngegkayo. Ti mangliput kaniak ket adda ita a kaduak ditoy lamisaan.
22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
Ta ti Anak ti Tao ket pudno nga agturong iti nakaitudinganna. Ngem asi pay dayta nga tao a mangliput kenkuana!”
23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Ket rinugiananda ti nagsisinnaludsod iti tungal maysa no siasino kadakuada ti mangaramid iti daytoy a banag?”
24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Ket adda rimsua a panagsusupiat kadakuada no siasino ti maibilang a katan-okan.
25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Kinunana kadakuada, “Dagiti Ar-ari ti Hentil ket addaan turay kadakuada, ket ti siasinoman nga addaan panagturay kadakuada isu ti maawagan a madaydayaw.
26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
Ngem saan a rumbeng nga maaramid daytoy kadakayo. Ngem ketdi, maaramid nga ti katatan-okan kadakayo agbalin nga isu ti kaubingan. Kasta met nga no siasinoman ti kangrunaan agbalin nga kapada ti agserserbi.
27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Siasino kadi iti natan-ok, diay kadi nakatugaw iti lamisaan, wenno diay agidasdasar? Saan kadi nga isu diay nakatugaw iti lamisaan? Ngem addaak kadakayo a kas maysa nga agserserbi.
28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
Ngem nagtalinaedkayo a kaduak iti amin a pannakasuotko.
29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
Ikkankayo iti pagarian a kas inted ni Amak nga pagarian kaniak,
30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
tapno mangan ken uminumkayo iti lamisaan idiay pagariak. Ket agtugawkayo kadagiti trono nga ukomenyo dagiti sangapulo ket dua a tribo ti Israel.
31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
Simon, Simon, agannadka, dinawatnaka ni Satanas, tapno taepannakayo a kas trigo.
32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
Ngem inkararagankayo, nga ti pammatiyo ket saan nga agkapoy. Ket inton agsublika manen, papigsaem dagiti kakabsatmo.”
33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
Kinuna ni Pedro kenkuana, “Apo, nakasaganaak nga sumurot kenka sadiay pagbaludan wenno iti patay.”
34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
Simmungbat ni Hesus, “Ibagak kenka, Pedro, saanto pay nga nagtaraok ti kawitan itatta nga aldaw, sakbay nga ilibaknak iti tallo a daras nga am-ammonak.”
35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Kalpasanna kinuna ni Hesus kadakuada, “Idi inbaonkayo nga awanan pitaka, supot ti pagkasapulan, wenno sapatos, nagkasapulankayo kadi?” Ket simmungbatda, “Awan.”
36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Ngarud kinunana kadakuada, “Ngem itatta, ti addaan pitaka, alaenna latta, agraman ti supot ti pagkasapulan. Siasinoman nga awanan kampilan ket ilakona ti kagayna ket gumatang iti maysa.
37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Ta ibagak kadakayo, no ania man ti naisurat maipanggep kaniak ket masapol nga matungpal, 'Ket naibilang isuna a kas maysa nga awanan linteg.' Ta aniaman ti naipadto maipanggep kaniak ket isu iti matungpal.”
38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Ket kinunada, “Apo, kitaem! Adtoy ti dua a kampilan.” Simmungbat ni Hesus kadakuada, “Umanayen.”
39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Kalpasan ti panangrabii, napan ni Hesus, a kas gagangay nga ar-aramidenna, idiay Bantay ti Olibo, ket simmurot dagiti adalanna.
40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Idi nakadanonda, kinunana kadakuada, “Agkararagkayo nga dikay sumrek iti pannakasuot.”
41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Immadayo isuna manipud kadakuada iti saan unay nga adayo, ket nagparintumeng ket nagkararag,
42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
a kinunana, “Ama, no pagayatam, ikkatem daytoy nga kopa manipud kaniak. Numanpay kasta saan nga iti pagayatak, no di ket ti pagayatam ti mapasamak.”
43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Ket nagparang ti maysa nga anghel a naggapu sadi langit, a nangpapigsa kenkuana.
44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
Kabayatan nga agsagsagaba, sipipinget a nagkararag isuna, ket ti ling-etna kasla dara a nagtedted iti daga.
45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Idi timmakder isuna manipud iti panagkararagna, napan kadagiti adalan, ket nasarakanna ida nga matmaturog gapu iti ladingitda,
46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
ket nagsaludsod kadakuada, “Apay a matmaturogkayo? Bumangonkayo ken agkararagkayo nga saan kayo nga sumrek iti pannakasuot.”
47 És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
Idi madama nga agsasao pay laeng, adtoy, nagparang ti adu nga tattao, kaduada ni Hudas, maysa kadagiti sangapulo ket dua, nga isu ti nangidaulo kadakuada. Immasideg ken ni Hesus tapno agkanna,
48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
ngem kinuna ni Hesus kenkuana, “Judas, lipliputam kadi ti Anak ti Tao babaen iti agek?”
49 Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
Idi nakita dagiti adda iti aglawlaw ni Hesus no ania ti mapaspasamak, kinunada, “Apo, tagbatenmi kadi isuda iti kampilan?”
50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Ket tinagbat ti maysa kadakuada ti adipen ti panguloen dagiti papadi, ken piningasanna ti makannawan nga lapayagna.
51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Kinuna ni Hesus, “Husto daytan.” Ket sinagidna ti lapayag diay adipen, ket pinaimbagna.
52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Kinuna ni Hesus iti panguloen dagiti papadi, agraman kadagiti kapitan ti templo, ken panglakayen, nga immay bumusor kenkuana, “Umaykayo kadi, a kas maibusor iti agtatakaw, nga adaan ti kampilan ken pang-or?
53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Idi addaak kadakayo iti inaldaw idiay templo, saanyo nga impatay dagiti imayo kaniak. Ngem daytoy ti orasyo, ken iti panagturay ti sipnget.”
54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Tiniliwda ni Hesus, ket inyadayoda isuna, ket impanda iti balay ti panguloen iti papadi. Ngem simmursurot ni Pedro iti saan unay nga adayo.
55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
Kalpasan nga nagaronda iti tengnga iti paraangan ket nagtugawda nga sangsangkamaysa, nakitugaw met ni Pedro iti nagtetengngaanda.
56 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
Maysa nga adipen a babai ti nakakita kenkuana a nakatugaw iti masilsilawan iti apoy, ket minatmatanna a kinunana, “Daytoy nga tao ket kaduana met laeng.”
57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
Ngem inlibak ni Pedro daytoy, a kinunana, Babai, saanko nga am-ammo isuna.”
58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Kalpasan ti sumagmamano a kanito adda ti sabali a nakakita kenkuana, ket kinunana, “Maysaka met kadakuada.” Ngem kinuna ni Pedro, “Lalaki, saan a siak.”
59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Kalpasan ti agarup maysa oras inpapilit ti maysa pay a lalaki a kinunana, “Pudno a daytoy nga tao ket kaduana met laeng, gapu ta isu ket taga Galilea.”
60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
Ngem kinuna ni Pedro, “Lalaki, saan ko nga ammo dayta ibagbagam.” Ket dagus, kabayatan nga agsasao pay laeng isuna, nagtaraok ti kawitan.
61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
Timmalyaw ti Apo ket kimmita ken ni Pedro. Ket nalagip ni Pedro ti sao ti Apo, idi a kinunana. “Sakbay nga agtaraok ti kawitan ita nga aldaw ket ilibaknakto iti mamitlo nga daras.
62 És kimenvén Péter, keservesen síra.
Rimmuar ni Pedro ket nagsangit ti nasaem.
63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
Ket linalais ken dinangran dagiti lallaki nga agbanbantay ni Hesus.
64 És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
Kalpasan nga inabbunganda ti matana, sinaludsodda isuna, a kinunada, “Pugtuam! Siasino ti nangdangran kenka?”
65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
Nagsaritada iti adu nga banbanag a maibusor ken ni Hesus, ken tinabtabbaawanda.
66 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
Idi bumigbigaten, naguummong dagiti panglakayen ti umili, karaman dagiti panguloen a papadi ken dagiti eskriba. Impanda ni Hesus iti Pangukuman,
67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
a kinunkunada, “No sika ti Kristo, ibagam kadakami.” Ngem kinunana kadakuada, No ibagak kadakayo, saanyo met a patien,
68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
ket no salodsudenkayo, saankayo met a sumungbat.
69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
Ngem manipud ita, agtugawto ti Anak ti Tao iti makanawan nga ima iti pannakabalin ti Dios.”
70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Kinunada amin, “Ket sika ngarud ti Anak ti Dios?” ket kinuna ni Hesus kadakuada, “Dakayo ti nangibaga a Siak.”
71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
Kinunada, “Apay nga kasapulantayo pay laeng ti mangsaksi? Ta nangngegantayo amin manipud iti ngiwatna.”
