Jeremiás sir 5

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Muista, Herra, mitä meille on tapahtunut; katso ja näe meidän häväistyksemme.

2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Meidän perintöosamme on siirtynyt vieraille, meidän talomme muukalaisille.

3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Me olemme tulleet orvoiksi, isättömiksi, meidän äitimme ovat kuin lesket.

4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Oman juomavetemme me ostamme rahalla; omat puumme saamme, jos maksamme hinnan.

5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Vainoojamme ovat meidän niskassamme; kun uuvumme, ei meille lepoa suoda.

6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Egyptille me lyömme kättä ja Assurille saadaksemme leipää ravinnoksi.

7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Meidän isämme ovat syntiä tehneet; heitä ei enää ole. Me kannamme heidän syntivelkaansa.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Orjat hallitsevat meitä; ei ole sitä, joka tempaisi meidät heidän käsistänsä.

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Henkemme kaupalla me noudamme leipämme, väistäen miekkaa erämaassa.

10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Meidän ihomme halkeilee kuin uuni nälän poltteiden takia.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Naisia raiskataan Siionissa, neitsyitä Juudan kaupungeissa.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Ruhtinaita heidän kätensä hirttävät, vanhinten kasvoja ei pidetä arvossa.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Nuorukaiset kantavat myllynkiviä, poikaset kompastelevat puutaakkojen alla.

14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

Poissa ovat vanhukset porteista, nuorukaiset kielisoittimiensa äärestä.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Poissa on ilo sydämistämme, karkelomme on valitukseksi muuttunut.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Pudonnut on päästämme kruunu. Voi meitä, sillä me olemme syntiä tehneet!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Tästä syystä on sydämemme tullut sairaaksi, näitten tähden ovat silmämme pimenneet-

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Siionin vuoren tähden, joka on autiona, jolla ketut juoksentelevat.

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Sinä, Herra, hallitset iankaikkisesti, sinun valtaistuimesi pysyy suvusta sukuun.

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

Miksi unhotat meidät ainiaaksi, hylkäät meidät ikipäiviksi?

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Palauta meidät, Herra, tykösi, niin me palajamme; uudista meidän päivämme muinaiselleen.

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Vai oletko meidät peräti hyljännyt, vihastunut meihin ylenmäärin?