< Jeremiás sir 3 >

1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Ja [jestem tym] człowiekiem, który widział utrapienie pod rózgą jego gniewu.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Prowadził mnie i zawiódł do ciemności, a nie do światła.
3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Oburzył się na mnie, zwraca swoją rękę [przeciwko mnie] przez cały dzień.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Sprawił, że zestarzały się moje ciało i moja skóra, połamał moje kości.
5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Obudował mnie i otoczył żółcią i trudem;
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Posadził mnie w ciemnych miejscach jak dawno umarłych.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Ogrodził mnie, abym nie mógł wyjść, obciążył moje kajdany.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
A choć wołam i krzyczę, zatyka [uszy na] moją modlitwę.
9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Zagrodził moją drogę kamieniem ciosanym, poplątał moje ścieżki.
10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Stał się dla mnie [jak] niedźwiedź czyhający na mnie, [jak] lew w ukryciu.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Zmylił moje drogi, rozszarpał mnie i uczynił mnie spustoszonym.
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Napiął swój łuk i uczynił ze mnie cel dla swej strzały.
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
Przebił moje nerki strzałami swego kołczana.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Stałem się pośmiewiskiem dla całego mojego ludu, [tematem] jego pieśni przez cały dzień.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
Napełnił mnie goryczą, upoił mnie piołunem.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
Ponadto wykruszył żwirem moje zęby i pogrążył mnie w popiele.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
Oddaliłeś moją duszę od pokoju. Zapomniałem, co to pomyślność.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
I powiedziałem: Zginęła moja siła i moja nadzieja, jaką pokładałem w PANU.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Wspominam swoje utrapienie i [swój] płacz, piołun i żółć.
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
Moja dusza nieustannie [to] wspomina i uniża się we mnie.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
Biorę to sobie do serca, [dlatego] mam nadzieję.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
To wielkie miłosierdzie PANA, że nie zginęliśmy, gdyż nie ustaje jego litość.
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Każdego poranka się odnawia, wielka jest twoja wierność.
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
PAN jest moim działem – mówi moja dusza – dlatego mam w nim nadzieję.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Dobry [jest] PAN dla tych, którzy go oczekują, dla duszy, która go szuka.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Dobrze jest cierpliwie oczekiwać na zbawienie PANA.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Dobrze jest człowiekowi nosić jarzmo od swej młodości.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
Siedzi samotnie w milczeniu, gdyż na niego [je] włożono.
29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Kładzie swe usta w prochu, może jest jeszcze nadzieja.
30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Nadstawia bijącemu policzek, jest nasycony zniewagą.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
Pan bowiem nie odrzuca na wieki;
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
A jeśli zasmuca, znów się lituje według obfitości swego miłosierdzia;
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Gdyż nie trapi chętnie ani nie zasmuca synów ludzkich.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Miażdżenie pod nogami wszystkich więźniów ziemi;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Naginanie prawa człowieka przed obliczem Najwyższego;
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Krzywdzenie człowieka w jego sprawie – Pan nie ma [w tym] upodobania.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Któż może powiedzieć, że coś się stanie, gdy Pan tego nie rozkazał?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Czyż z ust Najwyższego nie pochodzi zło i dobro?
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Czemu więc żali się człowiek żyjący, człowiek – z powodu kary za swoje grzechy?
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Doświadczajmy i badajmy nasze drogi, nawróćmy się do PANA.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Wznieśmy swoje serca i ręce do Boga w niebiosach.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Zgrzeszyliśmy i zbuntowaliśmy się, [a] ty nie przebaczyłeś.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Okryłeś się gniewem i prześladowałeś nas, zabiłeś bez litości.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Okryłeś się obłokiem, aby nie dotarła do ciebie modlitwa.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
Uczyniłeś nas śmieciem i pogardą pośród tych narodów.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
Otworzyli na nas swoje usta wszyscy nasi wrogowie.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Spadły na nas strach i pułapka, spustoszenie i zniszczenie.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Strumienie wód płyną z moich oczu z powodu zniszczenia córki mojego ludu.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Z moich oczu bez przerwy spływają [łzy], bo nie ma żadnej ulgi;
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Póki nie spojrzy i nie zobaczy PAN z nieba.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Moje oczy trapią moją duszę z powodu wszystkich córek mojego miasta.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Moi wrogowie polowali na mnie nieustannie jak na ptaka, bez powodu.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Wyniszczyli moje życie w lochu i przywalili mnie kamieniem.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Wezbrały wody nad moją głową i powiedziałem: Już po mnie!
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Wzywałem twego imienia, PANIE, z głębokiego lochu.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Usłyszałeś mój głos, nie zakrywaj swego ucha przed moim wzdychaniem i przed moim wołaniem.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Zbliżyłeś się [do mnie] w dniu, kiedy cię wzywałem, i powiedziałeś: Nie bój się.
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Broniłeś, Panie, sprawy mojej duszy, wybawiłeś moje życie.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
PANIE, widzisz moją krzywdę, osądź moją sprawę.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Widzisz całą ich zemstę i wszystkie ich zamysły przeciwko mnie.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Słyszysz ich urąganie, PANIE, [i] wszystkie ich zamysły przeciwko mnie;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
[Słyszysz słowa z] warg tych, którzy powstają przeciwko mnie, i ich zamiary, [jakie obmyślają] przeciwko mnie przez cały dzień.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Zobacz – gdy siedzą i gdy wstają, jestem [treścią] ich pieśni.
64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Oddaj im zapłatę, PANIE, według dzieła ich rąk.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Daj im zatwardziałe serce i [ześlij] na nich twoje przekleństwo;
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Ścigaj ich w gniewie [i] zgładź ich spod niebios, PANIE!

< Jeremiás sir 3 >