Jeremiás sir 3

1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.

2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.

3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.

Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.

4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.

5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.

6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.

7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.

8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.

9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.

10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.

Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.

11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.

12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.

13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Bevitte veséimbe tegzének fiait.

14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.

15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.

16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.

17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.

18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.

19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!

20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.

21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.

Ezt veszem szivemre, azért várakozom.

22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.

23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Újak reggelenként, nagy a te hűséged!

24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.

25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.

26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.

27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!

28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.

29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?

Porba tegye száját – hátha van remény.

30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.

31 Mert nem zár ki örökre az Úr.

Mert nem vet el örökre az Úr.

32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.

33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,

34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,

35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;

36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?

37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?

38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?

39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.

Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?

40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!

41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!

42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.

43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.

44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.

45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.

46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.

47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.

48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.

49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,

50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.

51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.

52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.

53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.

54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.

55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.

56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!

57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!

58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.

59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!

60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.

61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.

62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.

63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.

64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!

65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!

66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!