János 20
1 A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Now on the first day of the week, Miriam Magdalene went early, while it was still dark, to the tomb, and saw that the stone had been taken away from the tomb.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Therefore she ran and came to Simon Peter and to the other disciple whom Yeshua loved, and said to them, “They have taken away the Lord out of the tomb, and we don’t know where they have laid him!”
3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Therefore Peter and the other disciple went out, and they went toward the tomb.
4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
They both ran together. The other disciple outran Peter and came to the tomb first.
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Stooping and looking in, he saw the linen cloths lying there; yet he didn’t enter in.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
Then Simon Peter came, following him, and entered into the tomb. He saw the linen cloths lying,
7 És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
and the cloth that had been on his head, not lying with the linen cloths, but rolled up in a place by itself.
8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
So then the other disciple who came first to the tomb also entered in, and he saw and believed.
9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
For as yet they didn’t know the Scripture, that he must rise from the dead.
10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
So the disciples went away again to their own homes.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
But Miriam was standing outside at the tomb weeping. So as she wept, she stooped and looked into the tomb,
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
and she saw two angels in white sitting, one at the head and one at the feet, where the body of Yeshua had lain.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
They asked her, “Woman, why are you weeping?” She said to them, “Because they have taken away my Lord, and I don’t know where they have laid him.”
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
When she had said this, she turned around and saw Yeshua standing, and didn’t know that it was Yeshua.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Yeshua said to her, “Woman, why are you weeping? Who are you looking for?” She, supposing him to be the gardener, said to him, “Sir, if you have carried him away, tell me where you have laid him, and I will take him away.”
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Yeshua said to her, “Miriam.” She turned and said to him, “Rabboni!” which is to say, “Rabbi!”
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Yeshua said to her, “Don’t hold me, for I haven’t yet ascended to my Father; but go to my brothers and tell them, ‘I am ascending to my Father and your Father, to my God and your God.’”
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Miriam Magdalene came and told the disciples that she had seen the Lord, and that he had said these things to her.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
When therefore it was evening on that day, the first day of the week, and when the doors were locked where the disciples were assembled, for fear of the Judeans, Yeshua came and stood in the middle and said to them, “Peace be to you.”
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
When he had said this, he showed them his hands and his side. The disciples therefore were glad when they saw the Lord.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Yeshua therefore said to them again, “Peace be to you. As the Father has sent me, even so I send you.”
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
When he had said this, he breathed on them, and said to them, “Receive the Holy Spirit!
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
If you forgive anyone’s sins, they have been forgiven them. If you retain anyone’s sins, they have been retained.”
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
But Thomas, one of the twelve, called Didymus, wasn’t with them when Yeshua came.
25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
The other disciples therefore said to him, “We have seen the Lord!” But he said to them, “Unless I see in his hands the print of the nails, put my finger into the print of the nails, and put my hand into his side, I will not believe.”
26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
After eight days, again his disciples were inside and Thomas was with them. Yeshua came, the doors being locked, and stood in the middle, and said, “Peace be to you.”
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Then he said to Thomas, “Reach here your finger, and see my hands. Reach here your hand, and put it into my side. Don’t be unbelieving, but believing.”
28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Thomas answered him, “My Lord and my God!”
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Yeshua said to him, “Because you have seen me, you have believed. Blessed are those who have not seen and have believed.”
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;
Therefore Yeshua did many other signs in the presence of his disciples, which are not written in this book;
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
but these are written that you may believe that Yeshua is the Messiah, the Son of God, and that believing you may have life in his name.
