Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job respondió:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“¡Sí, todo eso lo sé! Pero, ¿cómo puede alguien tener la razón delante Dios?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Si quisieras discutir con Dios, éste podría hacer mil preguntas que nadie puede responder.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Dios es tan sabio y poderoso que nadie podría desafiarlo y ganarle.
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
“Dios mueve las montañas de repente; las derriba en su ira.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Él sacude la tierra, haciendo temblar sus cimientos.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Él es quien puede ordenar que el sol no salga y que las estrellas no brillen.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Sólo él es quien extiende los cielos y camina sobre las olas del mar.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Él hizo las constelaciones de la Osa, de Orión, de las Pléyades y las estrellas del cielo austral.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Él es quien hace cosas increíbles que están más allá de nuestro entendimiento, cosas maravillosas que son incontables.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
“Pero cuando pasa junto a mí, no lo veo; cuando camina hacia adelante, es invisible para mí.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Si él quita, ¿Quién podrá impedírselo? ¿Quién va a preguntarle: ‘Qué haces’?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Dios no refrena su ira, y aplasta a los ayudantes de Rahab.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
“Así que, ¡cuánto menos podría responder a Dios, o elegir mis palabras para discutir con él!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Aunque tenga razón, no puedo responderle. Debo implorar la misericordia de mi juez.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Aunque lo llamara para que viniera y él respondiera, no creo que me escuchara.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
“Me golpea con vientos de tormenta; me hiere una y otra vez, sin dar razón.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
No me da la oportunidad ni siquiera de recuperar el aliento; en cambio, llena mi vida de amargo sufrimiento.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Si de fuerza se trata, Dios es el más fuerte. Si es cuestión de justicia, entonces ¿quién fijará un tiempo para mi caso?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Aunque tenga razón, mi propia boca me condenaría; aunque sea inocente, él demostraría que estoy equivocado.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
¡Soy inocente! No me importa lo que me pase. ¡Odio mi vida!
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Por eso digo: ‘A Dios le da igual. Él destruye tanto al inocente como al malvado’.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Cuando el desastre golpea de repente, se burla de la desesperación de los inocentes.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
La tierra ha sido entregada al malvado; él ciega los ojos de los jueces; y si no es él, entonces ¿quién?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Los días de mi vida corren como un corredor, pasando a toda prisa sin que yo vea ninguna felicidad.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Pasan como veloces veleros, como el águila que se abalanza sobre su presa.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
“Si me dijera a mí mismo: ‘Olvidaré mis quejas; dejaré de llorar y seré feliz’,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
seguiría aterrado por todo mi sufrimiento, porque tú, Dios, no dirás que soy inocente.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Ya que estoy condenado, ¿qué sentido tiene discutir?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
¡Aunque me lavara con agua pura de la montaña y me limpiara las manos con jabón,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
me arrojarías a un pozo de lodo de modo que hasta mis propias ropas me odiarían!
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Porque Dios no es un ser mortal como yo, no puedo defenderme ni llevarlo a juicio.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Si hubiera un árbitro ¡que pudiera reunirnos a los dos!
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
¡Ojalá Dios dejara de golpearme con su vara y de aterrorizarme!
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Entonces podría hablar sin tener miedo; pero como lo tengo, no puedo!”
