Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
I know [it to be] so of a truth: but how should man be just with God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If he will contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
[He is] wise in heart, and mighty in strength: who hath hardened [himself] against him, and hath prospered?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Who removeth the mountains, and they know not: who overturneth them in his anger.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Who shaketh the earth out of her place, and its pillars tremble.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Who commandeth the sun, and it riseth not; and sealeth up the stars.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Who alone spreadeth out the heavens, and treadeth upon the waves of the sea.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Who maketh Arcturus, Orion, and Pleiades, and the chambers of the south.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Who doeth great things past finding out; yes, and wonders without number.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Lo, he goeth by me, and I see [him] not: he passeth on also, but I perceive him not.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Behold, he taketh away, who can hinder him? who will say to him, What doest thou?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
[If] God will not withdraw his anger, the proud helpers do stoop under him.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How much less shall I answer him, [and] choose out my words [to reason] with him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Whom, though I were righteous, [yet] would I not answer, [but] I would make supplication to my judge.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
If I had called, and he had answered me; [yet] I would not believe that he had hearkened to my voice.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
For he breaketh me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He will not suffer me to take my breath, but filleth me with bitterness.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If [I speak] of strength, lo, [he is] strong: and if of judgment, who shall set me a time [to plead]?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
If I justify myself, my own mouth will condemn me: [if I say], I [am] perfect, that also will prove me perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
[Though] I [were] perfect, [yet] would I not know my soul: I would despise my life.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
This [is] one [thing], therefore I said [it], he destroyeth the perfect and the wicked.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
If the scourge shall slay suddenly, he will laugh at the trial of the innocent.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The earth is given into the hand of the wicked: he covereth the faces of its judges; if not, where, [and] who [is] he?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Now my days are swifter than a post: they flee away, they see no good.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They are passed away as the swift ships: as the eagle [that] hasteth to the prey.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I say, I will forget my complaint, I will leave off my heaviness, and comfort [myself]:
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I am afraid of all my sorrows, I know that thou wilt not hold me innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
[If] I am wicked, why then do I labor in vain?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean;
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Yet wilt thou plunge me in the ditch, and my own clothes shall abhor me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For [he is] not a man, as I [am], [that] I should answer him, [and] we should come together in judgment.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Neither is there any judge between us, [that] might lay his hand upon us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let him take away his rod from me, and let not his fear terrify me:
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
[Then] would I speak, and not fear him; but [it is] not so with me.
