Jób 41

1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Kann du fiska krokodillen, binda tunga hans med taum,

2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Draga snor i gjenom nosi, hogga krok i kjaken hans?

3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Vil han tigga um nåde, tala mjuke ord til deg?

4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Tru han vil gjera samband med deg og din træl for alltid verta?

5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Kann du han som leikfugl halda for smågjentorne i band?

6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Handlar fiskarlag med honom, skiftar ut til kræmarar?

7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Kann hans hud med spjot du fylla, og hans hovud med harpunar?

8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Berre prøv - du skal det minnast; enn ein gong du gjer det ikkje!

9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

Kvar og ein vil missa voni, verta feld ved syni av han.

10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Ingen torer eggja honom; kven kann då mot meg reisa?

11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Kven gav meg, so eg gjev att? Under himmeln alt eg eig.

12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Ei eg tegjer um hans lemer, um hans sterke, væne bygnad.

13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Kven hev drege brynja av han, Gjenge inn i duble tanngard?

14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

Kven hev opna kjakeporten? Rædsla kring hans tenner ligg.

15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

Sterke er hans skjolde-rader, feste med ei fast forsigling.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Tett dei ligg innåt kvarandre, ingi luft slepp millom deim.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Eine skjolden i den andre heng i hop, skilst ikkje åt.

18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Ljos ifrå hans njosing strålar, augo skin som morgonroden.

19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

Or hans gap skyt brandar fram, gneistar sprutar derifrå.

20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Or hans nasar stig det røyk, liksom eim or kjel som kokar.

21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Anden hans set eld på kol, logen ut or gapet stend.

22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

I hans nakke styrken bur, rædsla spring framfor hans åsyn.

23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Tette sit kjøtvalkarne, støypte fast urikkelg.

24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Hjarta hans er hardt som stein, fast som understein i kverni.

25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Kjempor ræddast når han ris, misser både mod og hugs;

26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

Sverd vil ikkje bita på, ikkje skot med spjot og pil.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Jarn agtar han liksom strå, kopar nett som fauskeved.

28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Ei han vik for bogesonen; stein frå slyngja vert som halm,

29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

og stridsklubba vert som strå, og han lær åt spjot som susar.

30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Under han er kvasse broddar, spor dei set som treskjeslede.

31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Djupet kokar som ei gryta, sjøen som ein salvekjel.

32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

Vegen lyser etter honom, djupet skin som sylverhår.

33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Liken hans på jord ei finst, denne skapning utan ræddhug.

34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Han ser ned på alt som høgt er, konge yver alle kaute.»