Jób 41

1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Kannst du das Krokodil mit der Angel ziehen und mit der Schnur seine Zunge niederdrücken?

2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Ziehst du ihm eine Binsenschnur durch die Nase und durchbohrst du mit dem Haken seine Backe?

3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Wird es dir viel Flehens machen oder dir gute Worte geben?

4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Wird es einen Vertrag mit dir eingehen, daß du es für immer zum Sklaven nehmest?

5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Wirst du mit ihm spielen, wie mit einem Vöglein und kannst du es anbinden für deine Mädchen?

6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Feilschen darum die Zunftgenossen, verteilen es unter die Händler?

7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Kannst du sein Haupt mit Stacheln spicken und seinen Kopf mit schwirrenden Harpunen?

8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Lege nur deine Hand an es - gedenke, welch' ein Kampf! du wirst's nicht wieder thun.

9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

Ja, seine Hoffnung ward betrogen; wird er doch schon bei seinem Anblick hingestreckt.

10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

So tollkühn ist keiner, daß er es reizen dürfte, - und wer ist, der mir sich stellen dürfte?

11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Wer hat mir etwas zuvor gethan, daß ich vergelten müßte? Was irgendwo unter dem Himmel ist, gehört mir!

12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Ich darf nicht schweigen von seinen Gliedern, noch von der Stärke und der Schönheit seines Baus.

13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Wer hat je vorn sein Gewand aufgedeckt, und wer dringt in seines Gebisses Doppelreihen?

14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

Wer hat je seines Rachens Doppelthor geöffnet? Um seine Zähne rings ist Schrecken!

15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

Ein Stolz sind die Rinnen der Schilde, mit festem Siegel verschlossen.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Eins reiht sich an das andere, kein Lüftchen dringt zwischen sie ein.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Jedes hängt am andern fest; sie schließen sich zusammen unzertrennlich.

18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Sein Niesen läßt Licht erglänzen, und seine Augen gleichen der Morgenröte Wimpern.

19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

Seinem Rachen entfahren Fackeln, entsprühen Feuerfunken.

20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Aus seinen Nüstern dringt Dampf hervor wie von einem siedenden Topf mit Binsenfeuerung.

21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Sein Odem entzündet Kohlen, und Flammen entfahren seinem Rachen.

22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Auf seinem Halse wohnt die Kraft, und vor ihm her tanzt Verzagen.

23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Die Wampen seines Leibes haften fest, ihm angegossen unbeweglich.

24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Sein Herz ist fest gegossen wie Stein, ja fest gegossen, wie ein unterer Mühlstein.

25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Wenn es auffährt, so fürchten sich Helden, geraten vor Schrecken in Verwirrung.

26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

Greift man es an mit dem Schwert - so hält das nicht Stand, nicht Lanze, Pfeil und Panzer.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Es achtet das Eisen für Stroh, für wurmstichig Holz das Erz.

28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Der Sohn des Bogens verjagt es nicht, in Strohhalme verwandeln sich ihm Schleudersteine.

29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Wie Strohhalme gelten ihm Keulen, und es lacht des Sausens der Lanze.

30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Unten an ihm sind spitzeste Scherben; einen Dreschschlitten breitet es aus auf dem Schlamm.

31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Es macht die Tiefe sieden wie einen Topf, macht das Wasser einem Salbenkessel gleich.

32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

Hinter ihm leuchtet ein Pfad auf; man hält die Flut für Silberhaar.

33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Nichts kommt ihm gleich auf Erden, ihm, das geschaffen ist, sich nie zu fürchten.

34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Auf alles Hohe sieht es herab - ein König ist es über alle Stolzen!