< Jób 38 >

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

< Jób 38 >