Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Then the LORD answered Job out of the whirlwind, and said,
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Who [is] this that darkeneth counsel by words without knowledge?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Gird up now thy loins like a man; for I will demand of thee, and answer thou me.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Where wast thou when I laid the foundations of the earth? declare, if thou hast understanding.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Who hath laid the measures of it, if thou knowest? or who hath stretched the line upon it?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Upon what are the foundations of it fastened? or who laid its corner stone;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
When the morning stars sang together, and all the sons of God shouted for joy?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Or [who] shut up the sea with doors, when it broke forth, [as if] it had issued out of the womb?
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
When I made a cloud its garment, and thick darkness a swaddling band for it,
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
And broke up for it my decreed [place], and set bars and doors,
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
And said, Hitherto shalt thou come, but no further: and here shall thy proud waves be stayed.
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Hast thou commanded the morning since thy days; [and] caused the day-spring to know its place;
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
That it might take hold of the ends of earth, that the wicked might be shaken out of it?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
It is turned as clay [to] the seal; and they stand as a garment.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
And from the wicked their light is withheld, and the high arm shall be broken.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Hast thou entered into the springs of the sea? or hast thou walked in the search of the depth?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Have the gates of death been opened to thee? or hast thou seen the doors of the shades of death?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Hast thou perceived the breadth of the earth? declare if thou knowest it all.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Where [is] the way [where] light dwelleth? and [as for] darkness, where [is] its place,
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
That thou shouldest take it to its bound, and that thou shouldest know the paths [to] its house?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Knowest thou [it], because thou wast then born? or [because] the number of thy days [is] great?
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Hast thou entered into the treasures of the snow? or hast thou seen the treasures of the hail,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Which I have reserved against the time of trouble, against the day of battle and war?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
By what way is the light parted, [which] scattereth the east wind upon the earth?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Who hath divided a watercourse for the overflowing of waters, or a way for the lightning of thunder;
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
To cause it to rain on the earth, [where] no man [is]; [on] the wilderness in which [there is] no man;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
To satisfy the desolate and waste [ground]; and to cause the bud of the tender herb to spring forth?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Hath the rain a father? or who hath begotten the drops of the dew?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Out of whose womb came the ice? and the hoary frost of heaven, who hath gendered it?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
The waters are hid as [with] a stone, and the face of the deep is frozen.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Canst thou bind the sweet influences of Pleiades, or loose the bands of Orion?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Canst thou bring forth Mazzaroth in its season? or canst thou guide Arcturus with its sons?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Knowest thou the ordinances of heaven? canst thou set its dominion on the earth?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Canst thou lift thy voice to the clouds, that abundance of waters may cover thee?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Canst thou send lightnings, that they may go, and say to thee, Here we [are]?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Who hath put wisdom in the inward parts? or who hath given understanding to the heart?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Who can number the clouds in wisdom? or who can stay the bottles of heaven,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
When the dust groweth into hardness, and the clods cleave fast together?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Wilt thou hunt the prey for the lion? or fill the appetite of the young lions,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
When they couch in [their] dens, [and] abide in the covert to lie in wait?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Who provideth for the raven his food? when his young ones cry to God, they wander for want of food.
