Jób 34
1 És szóla Elihu, és monda:
Un Elihus atbildēja un sacīja:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Klausāties, gudrie, manu valodu, un prātīgie, atgriežat ausis pie manis;
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
Jo auss pārbauda vārdus, tā kā mute bauda barību.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Lai pārspriežam savā starpā, lai kopā atzīstam, kas ir labi.
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Jo Ījabs saka: es esmu taisns, bet Dievs ir atņēmis manu tiesu.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
Lai gan man taisnība, mani tura par melkuli, manas mokas ir nedziedinājamas, lai gan neesmu noziedzies.
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
Kur ir gan cilvēks, kā Ījabs, kas zaimošanu dzer kā ūdeni,
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
Un draudzējās ar ļaundarītājiem un staigā ar bezdievīgiem?
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
Jo viņš saka: cilvēkam nekā nepalīdz, ka tas mīļo Dievu.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Tādēļ, gudrie vīri, klausāties mani. Nevar būt, ka Dievs ir ļauns un tas Visuvarenais netaisns.
11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
Jo Viņš cilvēkam maksā pēc viņa darba, un ikkatram liek klāties pēc viņa gājuma.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Patiesi, Dievs nedara ļauna, un tas Visuvarenais nepārgroza tiesu!
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Kam pasaule ir pavēlēta, ja ne Viņam, un kas ir radījis visu zemi?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
Ja Viņš Savu sirdi grieztu uz Sevi pašu vien, un Savu garu un Savu dvašu ņemtu pie Sevis:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Tad visa miesa kopā mirtu, un cilvēks taptu atkal par pīšļiem.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
Ja nu tev ir saprašana, klausi to, ņem vērā manas valodas balsi.
17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Vai jel, kas taisnību ienīst, varēs vadīt? Kā tad tev bija tiesāt to Vistaisnāko?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Viņu, kas uz ķēniņu var sacīt: tu netikli, un uz valdnieku: tu blēdi;
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
Kas neuzlūko valdnieku vaigu un neieredz bagātus vairāk nekā nabagus, jo tie visi ir Viņa roku darbs.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
Acumirklī tie nomirst, un nakts vidū tautas top iztrūcinātas un iet bojā, un varenie top aizrauti un ne caur cilvēka roku.
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Jo Viņa acis skatās uz cilvēka ceļiem, un Viņš redz visus viņa soļus.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
Tumsas nav nedz nāves ēnas, kur ļaundarītāji varētu slēpties.
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
Viņam cilvēks ilgi nav jāmeklē, ka lai nāk uz tiesu Dieva priekšā.
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
Viņš satriec varenos bez izmeklēšanas un ieceļ citus viņu vietā.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Tāpēc ka Viņš zina viņu darbus, Viņš tos apgāž naktī, ka tie top satriekti.
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
Viņš tos šausta kā bezdievīgus, tādā vietā, kur visi redz.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Tāpēc ka tie no Viņa atkāpušies un nav apdomājuši visus Viņa ceļus.
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
Ka nabaga brēkšanai bija jānāk pie Viņa, un bēdīgā kliegšanu Viņš paklausīja.
29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
Kad Viņš dod mieru, kas tad pazudinās? Kad Viņš Savu vaigu apslēpj, kas Viņu skatīs? Tā tas ir ar tautām, tā ar ikvienu cilvēku,
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Lai nelieša cilvēks nevalda un tautai nav par valgiem.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
Jo uz Dievu jāsaka: man bija jācieš, es vairs negrēkošu.
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Ko es neredzu, to māci tu man; ja esmu darījis netaisnību, tad to vairs nedarīšu.
33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Vai Dievs lai atlīdzina pēc tava prāta? Jo tu neesi mierā! tad spriedi tu, ne es! Un ko tu taču māki sacīt!
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Prātīgi ļaudis man sacīs, un ikviens gudrs vīrs, kas uz mani klausījies:
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Ījabs runājis neprazdams, un viņa vārdi nav bijuši gudri.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Kaut Ījabs taptu pārbaudīts līdz galam, ka viņš runā, kā bezdievīgi ļaudis.
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
Jo viņš krauj grēku uz grēku, viņš mūsu priekšā zaimo un runā daudz pret to stipro Dievu. -
