Jób 32

1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Atëherë këta tre njerëz nuk iu përgjigjën më Jobit, sepse ai e ndjente veten të drejtë.

2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

Por zemërimi i Elihut, birit të Barakelit, Buzitit, nga fisi i Ramit, u ndez kundër Jobit; zemërimi i tij u ndez, sepse ai e quante veten e tij të drejtë më tepër se Perëndia.

3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Zemërimi i tij u ndez edhe kundër tre miqve të tij, sepse nuk kishin gjetur përgjigjen e drejtë, megjithëse e dënonin Jobin.

4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Elihu kishte pritur për t’i folur Jobit, sepse ata ishin më të moshuar se ai.

5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

Por kur Elihu u bind që në gojën e këtyre tre njerëzve nuk kishte më përgjigje, ai u zemërua.

6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

Kështu Elihu, bir i Barakelit, Buzitit, mori fjalën dhe tha: “Unë jam akoma i ri me moshë dhe ju jeni pleq; prandaj ngurrova dhe pata frikë t’ju parashtroj mendimin tim.

7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Thoja: “Do të flasë mosha dhe numri i madh i viteve do t’u mësojë diturinë”.

8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Por te njeriu ka një frymë, dhe është fryma i të Plotfuqishmit që i jep zgjuarsinë.

9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

Nuk janë detyrimisht të mëdhenjtë që kanë diturinë ose pleqtë që kuptojnë drejtësinë.

10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

Prandaj them: Dëgjomëni, do të shtroj edhe unë mendimin tim.

11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

Ja, prita fjalimet tuaja, dëgjova argumentat tuaja, ndërsa kërkonit të thonit diçka.

12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Ju kam ndjekur me vëmendje, dhe ja, asnjëri prej jush nuk e bindi Jobin ose nuk iu përgjigj fjalëve të tij.

13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Mos thoni, pra: “Kemi gjetur diturinë; vetëm Perëndia mund ta mundë plotësisht, por jo njeriu!”.

14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Ai nuk i ka drejtuar fjalimet e tij kundër meje, prandaj nuk do t’i përgjigjem me fjalët tuaja.

15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Janë hutuar, nuk përgjigjen më, nuk gjejnë fjalë.

16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Duhet të pres akoma, sepse nuk flasin më, rrinë aty pa dhënë asnjë përgjigje.

17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Do të paraqes edhe unë pjesën time, do të shtroj edhe unë mendimin tim.

18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Sepse kam plot fjalë dhe fryma përbrenda më detyron.

19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.

Ja, gjiri im është si vera që nuk ka një shfrim, si shakujt e rinj, gati për të plasur.

20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Do të flas, pra, për të pasur një lehtësim të vogël, do të hap buzët dhe do të përgjigjem.

21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Tani më lejoni të flas pa treguar anësi me asnjë dhe pa i bërë lajka kurrkujt;

22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

sepse unë nuk di të bëj lajka, përndryshe Krijuesi im do të më hiqte shpejt nga mesi”.