Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
J’Avais fait un pacte avec mes yeux: comment aurais-je porté mes regards sur une jeune fille?
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Quel lot eussé-je attendu de Dieu là-haut, quel sort du Tout-Puissant dans les régions suprêmes?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Le malheur n’est-il pas réservé au malfaiteur, l’infortune aux artisans d’iniquités?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
N’Observe-t-il pas mes voies? Ne compte-t-il point mes pas?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Est-ce que je me comportais avec fausseté, mes pieds couraient-ils au mal?
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Qu’il me pèse donc dans de justes balances, et Dieu reconnaîtra mon intégrité.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Si mes pas ont dévié du bon chemin, si mon cœur s’est laissé entraîner par mes yeux, si quelque taché souille mes mains,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
eh bien! Qu’un autre mange ce que je sème, que mes rejetons soient déracinés!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Si mon cœur a été séduit par une femme, si j’ai fait le guet à la porte de mon prochain,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
que ma propre femme tourne la meule pour un autre! Que des étrangers aient commerce avec elle!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Car t’eût été une infamie, un crime puni par les juges,
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
un feu dévorant jusqu’à la perdition, ruinant jusqu’à la racine toute ma récolte.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Ai-je fait fi du droit de mon esclave et de ma servante, dans leurs contestations avec moi?
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Et qu’aurais-je fait si Dieu fût intervenu, qu’aurais-je répondu s’il m’eût demandé des comptes?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Celui qui m’a formé dans les entrailles maternelles ne l’a-t-il pas formé aussi? N’Est-ce pas le même auteur qui nous a organisés dans la matrice?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Ai-je refusé la demande des pauvres, fait languir les yeux de la veuve?
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
Ai-je mangé, moi seul, mon pain, sans que l’orphelin en eût sa part?
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
Au contraire, dès ma jeunesse, il a grandi avec moi comme avec un père; dès le sein de ma mère, je fus le guide de la veuve.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Ai-je jamais vu un déshérité privé de vêtements, un indigent n’ayant pas de quoi se couvrir,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
sans que ses reins eussent occasion de me bénir, sans qu’il fût réchauffé parla toison de mes brebis?
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Ai-je brandi la main contre l’orphelin, en me voyant des appuis à la Porte?
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Plutôt mon épaule aurait été arrachée à l’omoplate, et mon bras se fût détaché de l’humérus.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Car je redoute le châtiment infligé par Dieu, je ne saurais résister à sa grandeur.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Ai-je mis ma confiance dans l’or, ai-je dit au métal fin: "Tu es mon espoir?"
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Me suis-je réjoui de posséder de grandes richesses, d’avoir mis la main sur d’immenses trésors?
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Est-ce qu’en voyant briller le soleil, la lune cheminer avec majesté,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
mon cœur a été secrètement séduit, et ai-je présenté ma main aux baisers de ma bouche?
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Cela aussi eût été un crime capital, car j’eusse renié le Dieu fort d’en haut.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Ai-je triomphé de la ruine de mes ennemis, exulté de joie lorsque le malheur l’atteignait?
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Jamais je n’ai induit mon palais en faute, en demandant sa mort par des imprécations.
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Est-ce que les hôtes de ma maison n’ont pas dit: "Ah! Est-il quelqu’un qui ne soit nourri à satiété de ses aliments?"
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Jamais l’étranger n’a passe la nuit dans la rue, j’ouvrais ma porte au voyageur.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Ai-je dissimulé mes fautes comme les gens vulgaires, renfermé mes méfaits dans le secret de ma conscience?
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Ai-je eu peur de la grande foule, redouté le mépris des familles au point de rester coi, sans franchir le seuil de ma porte?
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Ah! Que n’ai-je quelqu’un qui m’écoute! Voici ma signature: que le Tout-Puissant me réponde! Que mon adversaire rédige son mémoire!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Je le porterais sur mon épaule, je m’en parerais comme d’une couronne.
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Je lui détaillerais le nombre de mes pas, je l’aborderais comme un prince.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Est-ce que mes terres crient vengeance contre moi, et leurs sillons se répandent-ils ensemble en larmes?
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
Est-ce que j’en ai dévoré le produit, sans le payer de mon argent? Ai-je arraché des plaintes aux légitimes propriétaires?
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Si oui, que les ronces y poussent au lieu de froment, et au lieu d’orge l’ivraie! Ici se terminent les paroles de Job.
