Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
J'avais fait un pacte avec mes yeux, et comment aurais-je arrêté mes regards sur une vierge. —
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Quelle part, me disais-je, Dieu me réserverait-il d'en haut? Quel sort le Tout-Puissant me ferait-il de son ciel?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
La ruine n'est-elle pas pour le méchant, et le malheur pour les artisans d'iniquité?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Dieu ne connaît-il pas mes voies, ne compte-t-il pas tous mes pas?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Si j'ai marché dans le sentier du mensonge, si mon pied a couru après la fraude, —
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
que Dieu me pèse dans de justes balances, et il reconnaîtra mon innocence!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Si mes pas se sont écartés du droit chemin, si mon cœur a suivi mes yeux, si quelque souillure s'est attachée à mes mains, —
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
que je sème, et qu'un autre mange, que mes rejetons soient déracinés!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Si mon cœur a été séduit par une femme, si j'ai fait le guet à la porte de mon prochain, —
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
que ma femme tourne la meule pour un autre, que des étrangers la déshonorent!
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Car c'est là un crime horrible, un forfait que punissent les juges;
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
un feu qui dévore jusqu'à la ruine, qui aurait détruit tous mes biens.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Si j'ai méconnu le droit de mon serviteur ou de ma servante, quand ils étaient en contestation avec moi: —
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Que faire, quand Dieu se lèvera? Au jour de sa visite, que lui répondrai-je?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Celui qui m'a fait dans le sein de ma mère ne l'a-t-il pas fait aussi? Un même Créateur ne nous a-t-il pas formés?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Si j'ai refusé aux pauvres ce qu'ils désiraient, si j'ai fait languir les yeux de la veuve,
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
si j'ai mangé seul mon morceau de pain, sans que l'orphelin en ait eu sa part: —
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
dès mon enfance il m'a gardé comme un père; dès ma naissance il a guidé mes pas.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Si j'ai vu le malheureux périr sans vêtements, l'indigent manquer de couverture,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
sans que ses reins m'aient béni, sans que la toison de mes agneaux l'ait réchauffé;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
si j'ai levé la main contre l'orphelin, parce que je me voyais un appui dans les juges, —
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
que mon épaule se détache du tronc, que mon bras soit arraché de l'humérus.
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Car je crains la vengeance de Dieu, et devant sa majesté je ne puis subsister.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Si j'ai mis dans l'or mon assurance, si j'ai dit à l'or pur: « Tu es mon espoir; »
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
si je me suis réjoui de l'abondance de mes biens, des trésors amassés par mes mains;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
si, en voyant le soleil jeter ses feux, et la lune s'avancer dans sa splendeur,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
mon cœur s'est laissé séduire en secret, si ma main s'est portée à ma bouche, —
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
c'est là encore un crime que punit le juge; j'aurais renié le Dieu très-haut.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Si j'ai été joyeux de la ruine de mon ennemi, si j'ai tressailli d'allégresse quand le malheur l'a frappé: —
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
Non, je n'ai pas permis à ma langue de pécher, en demandant sa mort avec imprécation!...
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Si les gens de ma tente ne disaient pas: « Où trouver quelqu'un qui ne soit pas rassasiés de sa table? »
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
si l'étranger passait la nuit en dehors, si je n'ouvrais pas la porte au voyageur!...
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Si j'ai, comme font les hommes, déguisé mes fautes, et renfermé mes iniquités dans mon sein,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
par peur de la grande assemblée, par crainte du mépris des familles, au point de me taire, et de n'oser franchir le seuil de ma porte!...
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Oh! Qui me fera trouver quelqu'un qui m'écoute? Voilà ma signature: que le Tout-Puissant me réponde! Que mon adversaire écrive aussi sa cédule!
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
On verra si je ne la mets pas sur mon épaule, si je n'en ceins pas mon front comme d'un diadème!
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Je rendrai compte à mon juge de tous mes pas, je m'approcherai de lui comme un prince.
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Si ma terre crie contre moi, si j'ai fait pleurer ses sillons;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
si j'ai mangé ses produits sans l'avoir payée, si je l'ai arrachée à ses légitimes possesseurs, —
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
qu'au lieu de froment il y naisse des épines, et de l'ivraie au lieu d'orge! Ici finissent les discours de Job.
