Jób 30

1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Pero ahora los que son más jóvenes que yo; se burlan de mi, aquellos cuyos padres aborrecería poner con los perros de mis rebaños.

2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

¿De qué sirve la fuerza de sus manos para mí? toda fuerza se ha ido de ellos.

3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

Se desperdician por la necesidad de comida, mordiendo la tierra seca; Su única esperanza de vida está en la tierra baldía.

4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Ellos están arrancando verdolagas de la maleza, y comían raíces de árboles.

5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Ellos eran rechazados de entre los habitantes de sus ciudades, los hombres gritan contra ellos como ladrones.

6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Moraban en valles de terror; Tienen que vivir en las cuevas, en los barrancos y las rocas.

7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Bramaban entre la maleza; Se juntan bajo las espinas.

8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Son hijos de vergüenza, y de hombres sin nombre, que han sido expulsados de su pueblo.

9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Y ahora me he convertido en su canción, y soy la burla de todos.

10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Les soy asqueroso; Se alejan de mí y me escupen en la cara.

11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Porque ha desatado el cordón de mi arco, y me ha afligido; Él los enviado y se han desenfrenado delante de mí.

12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

A mi diestra se levantaron los jóvenes, empujaron mis pies, se pusieron en orden y alzaron sus caminos de destrucción contra mí:

13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Han destruido mis caminos, se benefician a causa de mi destrucción; aprovechan que nadie los detiene.

14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.

A través de un agujero en la pared como un portillo, se avalanchan contra mi.

15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Me ha venido él temor. Mi esperanza se ha ido como el viento, y mi bienestar como una nube.

16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

Pero ahora mi alma se vuelve agua en mí, me superan días de problemas.

17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

El dolor penetra mis huesos, y no me dieron descanso; No hay fin a mis dolores.

18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Con gran fuerza desfigura mi ropa, me ciñe como cuello de mi túnica.

19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

En verdad, Dios me ha rebajado hasta la tierra, y me he vuelto como el polvo.

20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

No respondes a mi clamor, y no tomas nota de mi oración.

21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Te has vuelto cruel conmigo; la fuerza de tu mano me aborrece.

22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Levantándome, me haces ir en las alas del viento; Estoy deshecho por la tormenta.

23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Porque estoy seguro de que me llevarás a la muerte y al lugar de reunión ordenado para todos los vivos.

24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

¿No se ha extendido mi mano para ayudar a los pobres? ¿No he sido para él un salvador en su apuro?

25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

¿No he llorado por los oprimidos? ¿Y no estaba mi alma triste por el necesitado?

26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Cuando buscaba el bien, vino el mal; Estaba esperando la luz, y se oscureció.

27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Mis sentimientos están fuertemente conmovidos, y no me dan descanso; Los días de angustia me han sobrepasado.

28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

Ando en ropa oscura, incómodo; Me levanto en el lugar público, pidiendo ayuda.

29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Me he convertido en un hermano de los chacales, y voy en compañía de avestruces.

30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Mi piel es negra y se me cae; y mis huesos arden con el calor de mi enfermedad.

31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Y mi arpa se ha convertido en luto, y el sonido de mi flauta en el ruido de lamento.