Jób 3

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Senjälkeen Job avasi suunsa ja kirosi syntymäpäivänsä;

2 És szóla Jób, és monda:

Job lausui ja sanoi:

3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

"Kadotkoon se päivä, jona minä synnyin, ja se yö, joka sanoi: 'Poika on siinnyt'.

4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Se päivä muuttukoon pimeydeksi; älköön Jumala korkeudessa sitä kysykö, älköönkä valonsäde sille paistako.

5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Omistakoon sen pimeys ja pilkkopimeä, pilvi laskeutukoon sen päälle, peljästyttäkööt sitä päivänpimennykset.

6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Sen yön ryöstäköön pimeys; älköön se iloitko vuoden päivien parissa, älköön tulko kuukausien lukuun.

7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Katso, hedelmätön olkoon se yö, älköön siinä riemuhuuto raikuko.

8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Kirotkoot sen päivänmanaajat, ne, jotka saavat hereille Leviatanin.

9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Pimentykööt sen kointähdet, odottakoon se valoa, joka ei tule, älköön se aamuruskon silmäripsiä nähkö,

10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

koska se ei sulkenut minulta kohdun ovia eikä kätkenyt vaivaa minun silmiltäni.

11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Miksi en kuollut heti äidin helmaan, miksi en menehtynyt kohdusta tullessani?

12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Miksi olivat minua vastaanottamassa polvet, minkätähden rinnat imeäkseni?

13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

Sillä makaisinhan rauhassa silloin, nukkuisin ja saisin levätä

14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

kuningasten ja maan neuvosmiesten kanssa, jotka ovat rakentaneet itselleen pyramiideja,

15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

päämiesten kanssa, joilla on ollut kultaa, jotka ovat täyttäneet talonsa hopealla;

16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

tahi olisin olematon niinkuin maahan kätketty keskoinen, niinkuin sikiöt, jotka eivät ole päivänvaloa nähneet.

17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Siellä lakkaavat jumalattomat raivoamasta, siellä saavat uupuneet levätä;

18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

kaikki vangit ovat rauhassa, eivät kuule käskijän ääntä.

19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

Yhtäläiset ovat siellä pieni ja suuri, orja on vapaa herrastansa.

20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Miksi hän antaa vaivatulle valoa ja elämää murhemielisille,

21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

jotka odottavat kuolemaa, eikä se tule, jotka etsivät sitä enemmän kuin aarretta,

22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

jotka iloitsisivat riemastuksiin asti, riemuitsisivat, jos löytäisivät haudan-

23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

miehelle, jonka tie on ummessa, jonka Jumala on aitaukseen sulkenut?

24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Sillä huokaukseni on tullut minun leiväkseni, valitukseni valuu kuin vesi.

25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Sillä mitä minä kauhistuin, se minua kohtasi, ja mitä minä pelkäsin, se minulle tapahtui.

26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Ennenkuin tyynnyin, rauhan ja levon sain, tuli tuska jälleen."