Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
After this Job opened his mouth, and cursed his day.
2 És szóla Jób, és monda:
And Job spoke, and said,
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Let the day perish in which I was born, and the night [in which] it was said, There is a man child conceived.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Let that day be darkness; let not God regard it from above, neither let the light shine upon it.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Let darkness and the shades of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
As [for] that night, let darkness seize upon it; let it not be joined to the days of the year, let it not come into the number of the months.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Let the stars of its twilight be dark; let it look for light, but [have] none; neither let it see the dawning of the day:
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Because it prevented not my birth, nor hid sorrow from my eyes.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Why died I not from the womb? [why] did I [not] expire at the time of my birth?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Why did the knees receive me? or why the breasts that I should be nursed?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
With kings and counselors of the earth, who built desolate places for themselves;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Or with princes that had gold, who filled their houses with silver:
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Or as a hidden untimely birth I had not been; as infants [which] never saw light.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
There the wicked cease [from] troubling; and there the weary are at rest.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
[There] the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
The small and great are there; and the servant [is] free from his master.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Why is light given to him that is in misery, and life to the bitter [in] soul;
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Who long for death, but it [cometh] not; and dig for it more than for hid treasures;
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Who rejoice exceedingly, [and] are glad, when they can find the grave?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
[Why is light given] to a man whose way is hid, and whom God hath hedged in?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For the thing which I greatly feared hath come upon me, and that which I dreaded hath come to me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came.
