Jób 26
1 Jób pedig felele, és monda:
Alors Job prit la parole et dit:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Comme tu sais venir en aide à la faiblesse, prêter secours au bras sans force!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Comme tu conseilles bien l'ignorant! Quelle abondance de sagesse tu fais paraître!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
A qui adresses-tu des paroles? Et de qui est l'esprit qui sort de ta bouche?
5 A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Devant Dieu, les ombres tremblent sous les eaux et leurs habitants.
Le schéol est à nu devant lui, et l'abîme n'a point de voile. (Sheol h7585)
7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Il étend le septentrion sur le vide, il suspend la terre sur le néant.
8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Il renferme les eaux dans ses nuages, et les nues ne se déchirent pas sous leur poids.
9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Il voile la face de son trône, il étend sur lui ses nuées.
10 Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Il a tracé un cercle à la surface des eaux, au point de division de la lumière et des ténèbres.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Les colonnes du ciel s'ébranlent, et s'épouvantent à sa menace.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Par sa puissance il soulève la mer, par sa sagesse il brise l'orgueil.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Par son souffle le ciel devient serein, sa main a formé le serpent fuyard.
14 Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Tels sont les bords de ses voies, le léger murmure que nous en percevons; mais le tonnerre de sa puissance, qui pourra l'entendre?
