Jób 23
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Even to-day [is] my complaint bitter: my stroke is heavier than my groaning.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Oh that I knew where I might find him! [that] I might come [even] to his seat!
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
I would order [my] cause before him, and fill my mouth with arguments.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
I would know the words [which] he would answer me, and understand what he would say to me.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Would he plead against me with [his] great power? No; but he would put [strength] in me.
7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
There the righteous might dispute with him; so should I be delivered for ever from my judge.
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Behold, I go forward, but he [is] not [there]; and backward, but I cannot perceive him:
9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
On the left hand, where he doth work, but I cannot behold [him]: he hideth himself on the right hand, that I cannot see [him]:
10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
But he knoweth the way that I take: [when] he hath tried me, I shall come forth as gold.
11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
My foot hath held his steps, his way have I kept, and not declined.
12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Neither have I gone back from the commandment of his lips; I have esteemed the words of his mouth more than my necessary [food].
13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
But he [is] in one [mind], and who can turn him? and [what] his soul desireth, even [that] he doeth.
14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
For he performeth [the thing that is] appointed for me: and many such [things are] with him.
15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Therefore am I troubled at his presence: when I consider, I am afraid of him.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
For God maketh my heart soft, and the Almighty troubleth me:
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Because I was not cut off before the darkness, [neither] hath he covered the darkness from my face.
