Jób 17

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

My breath is corrupt, my days are extinct, the graves [are ready] for me.

2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

[Are there] not mockers with me? and doth not mine eye continue in their provocation?

3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

Lay down now, put me in a surety with thee; who [is] he [that] will strike hands with me?

4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt [them].

5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

He that speaketh flattery to [his] friends, even the eyes of his children shall fail.

6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

He hath made me also a byword of the people; and aforetime I was as a tabret.

7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members [are] as a shadow.

8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Upright [men] shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.

9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.

10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find [one] wise [man] among you.

11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

My days are past, my purposes are broken off, [even] the thoughts of my heart.

12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

They change the night into day: the light [is] short because of darkness.

13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)

If I wait, the grave [is] mine house: I have made my bed in the darkness. (Sheol h7585)

14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

I have said to corruption, Thou [art] my father: to the worm, [Thou art] my mother, and my sister.

15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

And where [is] now my hope? as for my hope, who shall see it?

16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

They shall go down to the bars of the pit, when [our] rest together [is] in the dust. (Sheol h7585)