Jób 17

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

“Fryma ime u copëtua, ditët po më shuhen, varri po më pret.

2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

A nuk jam i rrethuar nga njerëz që më përqeshin. Syri im ndalet mbi fyerjet e tyre.

3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

Më jep, pra, një peng pranë teje, përndryshe kush do të më shtrëngonte dorën si garant?

4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Nga që i ke penguar mendjet e tyre të kuptojnë, prandaj nuk do t’i bësh të triumfojnë.

5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Kush i tradhton miqtë deri sa t’i grabisë, ka për t’i parë më pak sytë e fëmijëve të tij.

6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Por unë prej tij jam bërë gazi i popujve dhe jam katandisur në një njeri të cilin e pështyjnë në fytyrë.

7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Syri më erret për shkak të dhembjes dhe tërë gjymtyrët e mia nuk janë veçse hije.

8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Njerëzit e drejtë habiten nga kjo, dhe i pafajmi ngrihet kundër të pabesit.

9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Megjithatë i drejti mbetet i lidhur fort me rrugën e tij, dhe ai që i ka duart e pastra fortësohet gjithnjë e më tepër.

10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Sa për ju të gjithë, kthehuni, ejani, pra, sepse midis jush nuk po gjej asnjë njeri të urtë.

11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Ditët e mia shkuan dhe planet e mia u prishën, pikërisht ato dëshira që unë ushqeja në zemër.

12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Ata e ndërrojnë natën në ditë, “drita është afër”, thonë, për shkak të errësirës.

13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)

Në rast se e pres Sheolin si shtëpinë time në rast se e shtrij shtrojen time në terr, (Sheol h7585)

14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

në rast se i them vendvarrit: “Ti je ati im”, dhe krimbave: “Jeni nëna ime dhe motra ime”,

15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

ku është, pra, shpresa ime? Kush mund të dallojë ndonjë shpresë për mua?

16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

A do të zbres vallë në portat e Sheolit, kur do të gjejmë bashkë prehje në pluhur?”. (Sheol h7585)