Jób 16

1 Felele pedig Jób, és monda:

Potem je Job odgovoril in rekel:

2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

»Slišal sem mnoge takšne stvari. Vi vsi ste bedni tolažniki.

3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

Mar bodo besede ničnosti imele konec? Ali kaj te opogumlja, da odgovarjaš?

4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Tudi jaz bi lahko govoril, kakor delate vi. Če bi bila vaša duša namesto moje duše, bi lahko kopičil besede zoper vas in z glavo zmajeval nad vami.

5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

Toda jaz bi vas želel okrepiti s svojimi usti in premikanje mojih ustnic bi omililo vašo žalost.

6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Čeprav govorim, moja žalost ni zmanjšana in čeprav potrpim, koliko sem olajšan?

7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Toda sedaj me je naredil izmučenega. Vso mojo skupino si naredil zapuščeno.

8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Napolnil si me z gubami, ki so priča zoper mene. Moja pustost vstaja v meni in pričuje v moj obraz.

9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Trga me v svojem besu ta, ki me sovraži. Nad menoj škripa s svojimi zobmi. Moj sovražnik svoje oči ostri nad menoj.

10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

S svojimi usti so zevali vame. Grajalno so me udarili na lice. Skupaj so se zbrali zoper mene.

11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Bog me je izročil brezbožnim in me predal v roke zlobnih.

12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Bil sem sproščen, toda razlomil me je. Prijel me je tudi za moj vrat in me stresel na koščke in me postavil za svoje znamenje.

13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Njegovi lokostrelci so me obdali naokoli, on mojo notranjost cepi narazen in ne prizanaša; moj žolč izliva na tla.

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Lomi me z vrzeljo nad vrzeljo, nadme teče kakor velikan.

15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Sešil sem vrečevino na svoji koži in svoj rog omadeževal v prahu.

16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

Moj obraz je zapacan od joka in na mojih vekah je smrtna senca,

17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

ne zaradi kakršnekoli nepravičnosti na mojih rokah. Tudi moja molitev je čista.

18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Oh zemlja, ne pokrij moje krvi in naj moj jok nima prostora.

19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Tudi sedaj, glej, moja priča je v nebesih in moje pričevanje je na višini.

20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Moji prijatelji me zasmehujejo, toda moje oko izliva solze k Bogu.

21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Oh, da bi se nekdo lahko potegoval za človeka pri Bogu, kakor se človek poteguje za svojega bližnjega!

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

Ko pride nekaj let, potem bom šel pot, od koder se ne bom vrnil.