Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
I have heard many such things: miserable comforters [are] ye all.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I also could speak as ye [do]: if your soul were in my soul's stead, I could heap up words against you, and shake my head at you.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
[But] I would strengthen you with my mouth and the moving of my lips should assuage [your grief].
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Though I speak, my grief is not assuaged: and [though] I forbear, what am I eased?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
And thou hast filled me with wrinkles, [which] is a witness [against me]: and my leanness rising up in me beareth witness to my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
He teareth [me] in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; my enemy sharpeneth his eyes upon me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken [me] by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers encompass me; he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is foul with weeping, and on my eyelids [are] the shades of death;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Not for [any] injustice in my hands: also my prayer [is] pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Also now, behold, my witness [is] in heaven, and my record [is] on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends scorn me: [but] my eye poureth out [tears] to God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
O that one might plead for a man with God, as a man [pleadeth] for his neighbor!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
When a few years are come, then I shall go the way [whence] I shall not return.
