Jób 14

1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

L'homme né de la femme vit peu de jours, et il est rassasié de misères.

2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Comme la fleur, il naît, et on le coupe; il fuit comme l'ombre, sans s'arrêter.

3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

Et c'est sur lui que tu as l'œil ouvert, lui que tu amènes en justice avec toi!

4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Qui peut tirer le pur de l'impur? Personne.

5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Si les jours de l'homme sont comptés, si tu as fixé le nombre de ses mois, si tu as posé un terme qu'il ne doit pas franchir,

6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

détourne de lui tes yeux pour qu'il se repose, jusqu'à ce qu'il goûte, comme le mercenaire, la fin de sa journée.

7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Un arbre a de l'espérance: coupé, il peut verdir encore, il ne cesse pas d'avoir des rejetons.

8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Que sa racine ait vieilli dans la terre, que son tronc soit mort dans la poussière,

9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

dès qu'il sent l'eau, il reverdit, il pousse des branches comme un jeune plant.

10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Mais l'homme meurt, et il reste étendu; quand il a expiré, où est-il?

11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Les eaux du lac disparaissent, le fleuve tarit et se dessèche:

12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

ainsi l'homme se couche et ne se relève plus, il ne se réveillera pas tant que subsistera le ciel, on ne le fera pas sortir de son sommeil.

13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

Oh! Si tu voulais me cacher dans le séjour des morts, m'y tenir à couvert jusqu'à ce que ta colère ait passé, me fixer un terme où tu te souviendrais de moi! (Sheol h7585)

14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Si l'homme une fois mort pouvait revivre! Tout le temps de mon service j'attendrais qu'on vînt me relever.

15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Tu m'appellerais alors, et moi je te répondrais; tu languirais après l'ouvrage de tes mains.

16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Mais hélas! Maintenant, tu comptes mes pas, tu as l'œil ouvert sur mes péchés;

17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

mes transgressions sont scellées dans une bourse, et tu mets un enduit sur mes iniquités.

18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

La montagne s'écroule et s'efface; le rocher est transporté hors de sa place;

19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

les eaux creusent la pierre, leurs flots débordés entraînent la poussière du sol: ainsi tu anéantis l'espérance de l'homme.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Tu l'abats sans retour, et il s'en va; tu flétris son visage, et tu le congédies.

21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Que ses enfants soient honorés, il n'en sait rien; qu'ils soient dans l'abaissement, il l'ignore.

22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Sa chair ne sent que ses propres souffrances, son âme ne gémit que sur elle-même.