Jób 13

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Voici, mon œil a vu toutes ces choses, [et] mon oreille les a ouïes et entendues.

2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Comme vous les savez, je les sais aussi; je ne vous suis pas inférieur.

3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Mais je parlerai au Tout-puissant, et je prendrai plaisir à dire mes raisons au [Dieu] Fort.

4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Et certes vous inventez des mensonges; vous êtes tous des médecins inutiles.

5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Plût à Dieu que vous demeurassiez entièrement dans le silence; et cela vous serait réputé à sagesse.

6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Ecoutez donc maintenant mon raisonnement, et soyez attentifs à la défense de mes lèvres:

7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Allégueriez-vous des choses injustes, en faveur du [Dieu] Fort, et diriez-vous quelque fausseté pour lui?

8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Ferez-vous acception de sa personne, si vous plaidez la cause du [Dieu] Fort?

9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Vous en prendra-t-il bien, s'il vous sonde? vous jouerez-vous de lui, comme on se joue d'un homme [mortel]?

10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Certainement il vous censurera, si même en secret vous faites acception de personnes.

11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Sa majesté ne vous épouvantera-t-elle point? et sa frayeur ne tombera-t-elle point sur vous?

12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Vos discours mémorables sont des sentences de cendre, et vos éminences sont des éminences de boue.

13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Taisez-vous devant moi, et que je parle; et qu'il m'arrive ce qui pourra.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Pourquoi porté-je ma chair entre mes dents, et tiens-je mon âme entre mes mains?

15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

Voilà, qu'il me tue, je ne laisserai pas d'espérer [en lui]; et je défendrai ma conduite en sa présence.

16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Et qui plus est, il sera lui-même ma délivrance; mais l'hypocrite ne viendra point devant sa face.

17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Ecoutez attentivement mes discours, et prêtez l'oreille à ce que je vais vous déclarer.

18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Voilà, aussitôt que j'aurai déduit par ordre mon droit, je sais que je serai justifié.

19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Qui est-ce qui veut disputer contre moi? car maintenant si je me tais, je mourrai.

20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

Seulement ne me fais point ces deux choses, [et] alors je ne me cacherai point devant ta face;

21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Retire ta main de dessus moi, et que ta frayeur ne me trouble point.

22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Puis appelle-moi, et je répondrai; ou bien je parlerai, et tu me répondras.

23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Combien ai-je d'iniquités et de péchés? Montre-moi mon crime et mon péché.

24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Pourquoi caches-tu ta face, et me tiens-tu pour ton ennemi?

25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Déploieras-tu tes forces contre une feuille que le vent emporte? poursuivras-tu du chaume tout sec?

26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Que tu donnes contre moi des arrêts d'amertume, et que tu me fasses porter la peine des péchés de ma jeunesse?

27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Et que tu mettes mes pieds aux ceps, et observes tous mes chemins? et que tu suives les traces de mes pieds?

28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

Car celui [que tu poursuis de cette manière, ] s'en va par pièces comme du bois vermoulu, et comme une robe que la teigne a rongée.