Jób 1
1 Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
Naʻe ai ʻae tangata ʻi he fonua ko Usa, naʻe hingoa ko Siope; pea naʻe haohaoa mo angatonu ʻae tangata ko ia, pea ne manavahē ia ki he ʻOtua, pea afe mei he kovi.
2 Születék pedig néki hét fia és három leánya.
Pea naʻe fanauʻi kiate ia ʻae foha ʻe toko fitu mo e ʻofefine ʻe toko tolu.
3 És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
Ko ʻene koloa ko e sipi ʻe fitu afe, mo e kāmeli ʻe tolu afe, mo e taulua fanga pulu ʻe nimangeau, mo e ʻasi fefine ʻe nimangeau, mo e fuʻu ʻapi tokolahi ʻaupito; pea naʻe lahi taha ai ʻae tangata ni ʻi he kakai kotoa pē ʻoe potu hahake.
4 Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
Pea naʻe faʻa fai ʻe hono ngaahi foha ʻae kātoanga kai ʻi honau ngaahi fale, ʻo taki taha ʻi hono ʻaho; pea naʻe tala ki honau tuofefine ʻe toko tolu ke kai mo inu mo kinautolu.
5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
Pea kuo ʻosi ʻae ngaahi ʻaho ʻo ʻenau fai kātoanga, naʻe fekau ʻe Siope ke fakatapui ʻakinautolu, pea ne tuʻu hengihengi hake, ʻo ʻatu ʻae ngaahi feilaulau tutu ʻo fakatatau ki honau tokolahi kotoa pē: he naʻe pehē ʻe Siope, naʻa kuo angahala ʻa hoku ngaahi foha, ʻo lea kovi ki he ʻOtua ʻi honau loto. Naʻe fai pehē pe ʻa Siope ʻi he ʻaho kotoa pē.
6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
Ka naʻe ai ʻae ʻaho naʻe fakataha ai ʻae ngaahi foha ʻoe ʻOtua ke fakahā ʻakinautolu ʻi he ʻao ʻo Sihova, pea naʻe haʻu ai foki ʻa Sētane mo kinautolu.
7 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
Pea naʻe pehē ʻe Sihova kia Sētane, “Ko hoʻo haʻu mei fē?” Pea tali ʻe Sētane kia Sihova, ʻo pehē, “Mei heʻeku fakatakamilo ʻa māmani mo ʻeku feʻaluʻaki fano ʻi ai.”
8 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
Pea naʻe pehē ʻe Sihova kia Sētane, “Kuo ke tokangaʻi ʻa ʻeku tamaioʻeiki ko Siope, he ʻoku ʻikai hano tatau ʻi māmani, ko e tangata haohaoa mo angatonu, ʻoku manavahē ia ki he ʻOtua, pea afe mei he kovi?”
9 Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
Pea naʻe tali ai ʻe Sētane kia Sihova, ʻo pehē, “He kuo manavahē ʻa Siope ki he ʻOtua taʻehatotongi?
10 Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
ʻIkai kuo ke takatakai ʻaki ia ʻae ʻā, mo hono fale, mo ʻene meʻa kotoa pē mei he potu kotoa pē? Pea kuo ke fakamonūʻiaʻi ʻae ngāue ʻa hono nima, pea ʻoku tupulekina ʻene koloa ʻi he fonua.
11 De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
Kae mafao atu eni ho nima, ʻo taaʻi ʻaia kotoa pē ʻoku ʻaʻana, pea te ne lauʻikoviʻi koe ʻi ho fofonga.”
12 Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
Pea naʻe pehē ʻe Sihova kia Sētane, “Vakai, ʻoku ʻi ho nima ʻae meʻa kotoa pē ʻoku ʻaʻana; kaeʻoua naʻa ke hilifaki ho nima kiate ia.” Pea naʻe ʻalu atu ʻa Sētane mei he ʻao ʻo Sihova.
13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.
Pea naʻe ai ʻae ʻaho naʻe kai mo inu uaine ʻe hono ngaahi foha mo hono ngaahi ʻofefine ʻi he fale ʻo honau taʻokete lahi:
14 És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
Pea naʻe haʻu ai ʻae talafekau kia Siope, ʻo ne pehē, “Naʻe fai ʻae keli ʻe he fanga pulu, pea kai ʻae fanga ʻasi ʻi he potu ofi ki ai:
15 De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Pea naʻe ʻoho mai ʻae kakai Sipa ʻo ʻave ʻakinautolu; pea kuo nau tāmateʻi ʻae kau tamaioʻeiki ʻaki ʻae mata ʻoe heletā; pea ko au pe kuo hao ke tala ia kiate koe.”
16 Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Pea lolotonga ʻene lea mo ʻene haʻu foki ʻae tokotaha, ʻo ne pehē, “Kuo tō mai mei he langi ʻae afi ʻae ʻOtua, pea kuo vela ai ʻae fanga sipi, mo e kau tamaioʻeiki, ʻo fakaʻauha ʻakinautolu; pea ko au pe kuo hao ke tala ia kiate koe.”
17 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Pea lolotonga ʻene lea mo ʻene haʻu foki ʻae tokotaha, ʻo ne pehē, “Naʻe vahe tolu ʻae kongakau Kalitia, ʻonau ʻoho mai ki he fanga kāmeli, pea ʻave ia, pea kuo nau tāmateʻi ʻae kau tamaioʻeiki ʻaki ʻae mata ʻoe heletā; pea ko au pe kuo hao ke tala ia kiate koe.”
18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
Pea lolotonga ʻene lea mo ʻene haʻu foki ʻae tokotaha, ʻo ne pehē, “Naʻe kai mo inu uaine ʻa ho ngaahi foha mo ho ngaahi ʻofefine ʻi he fale ʻo honau taʻokete lahi:
19 És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
Pea ʻiloange, kuo hā mai ʻae fuʻu matangi lahi mei he toafa, ʻo taaʻi hono tuliki ʻe fā ʻoe fale, pea naʻe holo ia ki he kau talavou, pea kuo nau mate; pea ko au pe kuo hao ke tala ia kiate koe.”
20 Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
Pea naʻe toki tuʻu hake ʻa Siope, ʻo ne haehae hono pulupulu, ʻo fakatekefua ia, pea fakafoʻohifo ki he kelekele, ʻo hū.
21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
ʻO ne pehē, “Naʻaku haʻu telefua pe mei he manāva ʻo ʻeku faʻē, pea te u toe ʻalu telefua atu pe: naʻe foaki ʻe Sihova, pea kuo toʻo atu ʻe Sihova; fakafetaʻi pe ki he huafa ʻo Sihova.”
22 Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
ʻI he ngaahi meʻa ni kotoa pē naʻe ʻikai angahala ʻa Siope, pe tuku ha kovi ki he ʻOtua.
