Ézsaiás 51

1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!

E HOOLOHE mai oukou ia'u, e ka poe hahai i ka pono, Ka poe hoi e imi ana ia Iehova; E nana oukou ma ka pohaku, kahi a oukou i kalaiia'i, A i ka lua hoi maloko o ke ana, kahi a oukou kohiia'i.

2 Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.

E nana hoi ma o Aberahama la, ko oukou kupuna, Ia Sara hoi i ka mea nana oukou i hanau; No ka mea, oia hookahi ka'u i hea aku ai, A hoopomaikai aku ia ia, a hoonui aku i kana.

3 Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!

Pela no o Iehova e hoomaha mai ai ia Ziona, E hoomaha mai no i kona mau wahi neoneo a pau; A e hana no oia i kona waonahele, a like me Edena, A me kona waoakua e like me ka mahinaai a Iehova; Maloko olaila, e loaa no ka olioli a me ka hauoli, Ka hoolea ana, me ka leo o ke oli.

4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.

E hoolohe mai ia'u, e ko'u poe kanaka, E haliu mai ka pepeiao ia u, e ka lahuikanaka o'u; No ka mea, e laha aku no ke kanawai, mai o'u aku nei, A e hoolilo no wau i ko'u pono, i malamalama no na kanaka.

5 Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.

Ua kokoke mai no ko'u pono, ua hele aku hoi ko'u ola, Na kuu lima no e hooponopono i kanaka; E kali no na mokupuni ia'u, a ma ko'u lima lakou e hilinai ai.

6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

E alawa ae i ko oukou maka iluna a i ka lani, E nana hoi ma ka honua malalo; E holo aku auanei na lani, e like me ka uwahi, A e apulu no hoi ka honua, me he lole la, Pela no e make ai ka poe e noho ana maluna iho; Aka, e oia mau ana no ko'u ola, Aole hoi e pau ana ko'u pono.

7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

E hoolohe mai oukou ia'u, e ka poe ike i ka pono, E na kanaka hoi i loaa ko'u kanawai ma ko lakou naau; Mai makau oukou i ka hoowahawaha o kanaka, Mai weliweli hoi i ka lakou olelo hoino ana.

8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!

No ka mea, e ai no ka mu ia lakou, me he lole la, E ai no hoi ka huhu ia lakou e like me ka hulu hipa: Aka, e mau loa ana no ko'u pono, a i ke ao pau ole, A me ko'u ola hoi, mai keia hanauna, a ia hanauna aku.

9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?

E ala, e ala, e aahu i ka ikaika, e ka lima o Iehova; E ala, e like me ia i na la mamua, I na hanauna kahiko loa aku hoi. Aole anei oe ka mea nana i okioki ia Rahaba? A hou iho no hoi i ka moonui?

10 Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!

Aole anei oe ka mea nana i hoomaloo i ke kai? I na wai hoi o ka hohonu nui? A hoolilo hoi i na wahi hohonu o ke kai, I alanui e hele ai ka poe i hoolapanaiia?

11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!

E hoi mai no hoi ko Iehova poe i hoolapanaiia, E hele mai no lakou i Ziona me ke oli; He hauoli mau loa maluna o ko lakou mau poo: E loaa no ia lakou ka olioli, a me ka hauoli, A e hee loa aku no ke kaumaha, a me ke kaniuhu.

12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!

Owau, owau no ka mea nana oukou e hoomaha aku; Owai hoi oe, i makau aku ai oe i ke kanaka, i ka mea e make ana, A i ke keiki a ke kanaka hoi, i ka mea e lilo ana i mauu?

13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?

A hoopoina hoi ia Iehova, i ka Mea nana oe i hana, A hohola ae la hoi i na lani, a hookumu i ka honua, A makau mau loa no hoi oe i na la a pau, No ka inaina o ka mea hooluhi, Ina paha ia e makaukau e luku iho? Auhea hoi ka inaina o ka mea hooluhi?

14 Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:

Wikiwiki ae la ke pio kulou, i weheia'i oia, I ole ia o make maloko o ka lua, I pau ole hoi kana berena.

15 Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?

Aka, owau no Iehova, kou Akua, Ka mea nana i hookupikipikio ke kai, A halulu mai la kona mau ale, O Iehova o na kaua kona inoa.

16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!

Ua hahao no wau i ko'u mau huaolelo iloko o kou waha, A ua uhi aku ia oe i ke aka o ko'u lima, Me ka makia aku i na lani, a me ka hookumu i ka honua, I olelo aku au ia Ziona, O oe no ko'u poe kanaka.

17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!

E ala e ala, e ku iluna, e Ierusalema, Ka mea i inu ma ka lima o Iehova, i ke kiaha o kona inaina; Ua inu no oe i ke kiaha bola e hikaka ai, Ua inu oe a moni loa hoi ilalo.

18 Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.

Aole mea e alakai ia ia o na keikikane a pau ana i hanau ai; Aohe mea lalau i kona lima o na keikikane a pau ana i hanai ai a nui.

19 E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?

Ua hiki mai keia mau mea elua maluna ou; Owai hoi ka mea minamina ia oe? O ka neoneo a me ka make, O ka wi a me ka pahikaua; Ma owai la hoi au e hoomaha aku ai ia oe?

20 Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől.

Ua maule kau mau keikikane, Ke kaa nei no ma na poo o na alanui a pau, E like me ka bipi hihiu maloko o ka upena; Ua hoopihaia lakou i ka inaina o Iehova, I ka paipai ana hoi o kou Akua.

21 Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól!

Nolaila, e hoolohe mai oe i keia, e ka mea popilikia, A ona hoi, aole nae i ka waina:

22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!

Penei ka olelo ana mai a Iehova, kou Haku, O kou Akua hoi, nana e kokua i kona poe kanaka: Aia hoi, ua lawe au i ke kiaha e hikaka ai, mai kou lima aku, I ke kiaha bola hoi o ko'u inaina, Aole oe e inu hou.

23 És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!

Aka, e waiho aku au ia mea iloko o ka lima o ka poe hookaumaha ia oe, O ka poe i olelo ia oe, E moe ilalo, i hele aku makou maluna ae; A ua hoomoe oe i kou kua e like me ka lepo, Me he alanui la hoi, no ka poe i hele ae.