Ézsaiás 32

1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;

Evo, car æe carovati pravo i knezovi æe vladati po pravdi.

2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

I èovjek æe biti kao zaklon od vjetra, i kao utoèište od poplave, kao potoci na suhu mjestu, kao sjen od velike stijene u zemlji sasušenoj.

3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

I oèi onijeh koji vide neæe biti zaslijepljene, i uši onijeh koji èuju slušaæe.

4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

I srce nerazumnijeh razumjeæe mudrost, i jezik mutavijeh govoriæe brzo i razgovijetno.

5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.

Nevaljalac se neæe više zvati knez, niti æe se tvrdica nazivati podašnijem.

6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

Jer nevaljalac o nevaljalstvu govori, i srce njegovo gradi bezakonje, radeæi licemjerno i govoreæi na Boga laž, da isprazni dušu gladnomu i napoj žednomu da uzme.

7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

I sprave tvrdièine zle su; smišlja lukavštine da zatre nište rijeèima lažnijem i kad siromah govori pravo.

8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

Ali knez smišlja kneževski, i ustaje da radi kneževski.

9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!

Ustanite, žene mirne, slušajte glas moj; kæeri bezbrižne, èujte rijeèi moje.

10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

Za mnogo godina biæete u smetnji, vi bezbrižne; jer neæe biti berbe, i sabiranje neæe doæi.

11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

Strašite se, vi mirne; drkæite, vi bezbrižne, svucite se, budite gole, i pripašite oko sebe kostrijet,

12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.

Bijuæi se u prsi za lijepijem njivama, za rodnijem èokotima.

13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;

Trnje i èkalj niknuæe na zemlji naroda mojega, i po svijem kuæama veselijem, u gradu veselom.

14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

Jer æe se dvorovi ostaviti, vreve gradske nestaæe; kule i stražare postaæe peæine dovijeka, radost divljim magarcima i paša stadima,

15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;

Dokle se ne izlije na nas duh s visine i pustinja postane njiva a njiva se stane uzimati za šumu.

16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;

Tada æe sud stanovati u pustinji, i pravda æe stajati na njivi.

17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

I mir æe biti djelo pravde, što æe pravda uèiniti biæe pokoj i bezbrižnost dovijeka.

18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

I moj æe narod sjedjeti u mirnu stanu i u šatorima pouzdanijem, na poèivalištima tihim.

19 De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!

Ali æe grad pasti na šumu, i grad æe se vrlo sniziti.

20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

Blago vama koji sijete pokraj svake vode, i puštate volove i magarce.