Zsidókhoz 3

1 Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,

Therefore, my Christian friends, you who, all alike, have received the call from heaven, fix your attention on Jesus, the apostle and high priest of our religion.

2 A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.

See how faithful he was to the God who appointed him, as Moses was in the whole house of God.

3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

He has been deemed worthy of far higher honour than Moses, just as the founder of the house is held in greater regard than the house itself.

4 Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.

For every house has its founder, and the founder of the universe is God.

5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára,

While the faithful service of Moses in the whole house of God was that of a servant, whose duty was to bear testimony to a message still to come,

6 Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.

the faithfulness of Christ was that of a son set over the house of God. And we are his house – if only we retain, unshaken to the end, the courage and confidence inspired by our hope.

7 Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,

Therefore, as the Holy Spirit says – “If today you hear God’s voice,

8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,

harden not your hearts, as when Israel provoked me on the day when they tried my patience in the desert,

9 A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Where your ancestors tried my forbearance, and saw my mighty deeds for forty years.

10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat.

Therefore I was sorely vexed with that generation, and I said – ‘Their hearts are always straying; they have never learned my ways’;

11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

While in my wrath I swore – ‘They will never enter upon my rest.’”

12 Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;

Be careful, friends, that there is never found in anyone of you a wicked and faithless heart, shown by that person separating themselves from the living God.

13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:

Rather encourage one another daily – while there is a today – to prevent anyone among you from being hardened by the deceitfulness of sin.

14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.

For we now all share in the Christ, if indeed we retain, unshaken to the end, the confidence that we had at the first.

15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.

To use the words of scripture – “If today you hear God’s voice, harden not your hearts, as when Israel provoked me.”

16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?

Who were they who heard God speak and yet provoked him? Were not they all those who left Egypt under the leadership of Moses?

17 Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?

And with whom was it that God was sorely vexed for forty years? Was not it with those who had sinned, and who fell dead in the desert?

18 Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?

And who were they to whom God swore that they should not enter upon his rest, if not those who had proved faithless?

19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.

We see, then, that they failed to enter upon it because of their want of faith.