Apostolok 4

1 Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok,

While Peter and John were still speaking to the people, the chief priest, with the officer in charge at the Temple and the Sadducees, came up to them,

2 Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást;

much annoyed because they were teaching the people, and because, through Jesus, they were preaching the resurrection from the dead.

3 És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala.

They arrested the apostles and, as it was already evening, had them placed in custody until the next day.

4 Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.

Many, however, of those who had heard the apostles’ message became believers in Christ, the number of the men alone amounting to about five thousand.

5 Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.

The next day, a meeting of the leaders of the people, the elders, and the teachers of the Law was held in Jerusalem.

6 És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.

There were present Annas the high priest, Caiaphas, John, Alexander, and all who were of High-Priestly rank.

7 És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?

They had Peter and John brought before them, and questioned them. “By what power,” they asked, “Or in whose name have men like you done this thing?”

8 Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!

Then, Peter, filled with the Holy Spirit, said, “Leaders of the people and elders,

9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:

since we are on our trial today for a kind act done to a helpless man, and are asked in what way the man here before you has been cured,

10 Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.

let me tell you all and all the people of Israel, that it is by the name of Jesus Christ of Nazareth, whom you crucified and whom God raised from the dead – it is, I say, by his name that this man stands here before you lame no longer.

11 Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.

Jesus is ‘the stone which, scorned by you the builders, has yet become the corner stone.’

12 És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

And salvation is in him alone; for there is no other name in the whole world, given to people, to which we must look for our salvation.”

13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.

When the Council saw how boldly Peter and John spoke, and found that they were uneducated men of humble station, they were surprised, and realized that they had been companions of Jesus.

14 Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.

But, when they looked at the man who had been healed, standing there with them, they had nothing to say.

15 Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:

So they ordered them out of court, and then began consulting together.

16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.

“What are we to do to these men?” they asked one another. “That a remarkable sign has been given through them is obvious to everyone living in Jerusalem, and we cannot deny it.

17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.

But, to prevent this thing from spreading further among the people, let us warn them not to speak in this name any more to anyone whatever.”

18 Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.

So they called the apostles in, and ordered them not to speak or teach in the name of Jesus.

19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!

But Peter and John replied, “Whether it is right, in the sight of God, to listen to you rather than to him – judge for yourselves,

20 Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.

for we cannot help speaking of what we have seen and heard.”

21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.

However, after further warnings, the Council set them at liberty, not seeing any safe way of punishing them, because of the people, for they were all praising God for what had occurred;

22 Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.

for the man who was the subject of this miraculous cure was more than forty years old.

23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.

After they had been set at liberty, the apostles went to their friends and told them what the chief priests and the elders had said to them.

24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.

All who heard their story, moved by a common impulse, raised their voices to God in prayer: “Sovereign Lord, it is you who has made the heavens, the earth, the sea, and everything that is in them,

25 Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?

and who, by the lips of our ancestor, your servant David, who spoke under the influence of the Holy Spirit, have said – ‘Why did the nations rage, and the peoples form vain designs?

26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

The kings of the earth set their array, and its rulers gathered together, against the Lord and against his Christ.’

27 Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,

There have indeed gathered together in this city against your holy servant Jesus, whom you has consecrated the Christ, not Herod and Pontius Pilate only, but the nations and the people of Israel besides –

28 Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.

yet only to do what you, by your power and of your own will, did long ago destine to be done.

29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,

Now, therefore, Lord, mark their threats, and enable your servants, with all fearlessness, to tell your message,

30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

while you stretch out your hand to heal, and cause signs and wonders to take place through the name of your holy servant Jesus.”

31 És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.

When their prayer was ended, the place in which they were assembled was shaken; and they were all filled with the Holy Spirit, and began to tell God’s message fearlessly.

32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.

The whole body of those who had become believers in Christ were of one heart and mind. Not one of them claimed any of his goods as his own, but everything was held for the common use.

33 És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.

The apostles continued with great power to bear their testimony to the resurrection of the Lord Jesus, and God’s blessing rested on them all abundantly.

34 Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,

Nor was there anyone in need among them, for all who were owners of land or houses sold them, and brought the proceeds of the sales

35 És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.

and laid them at the apostles’ feet; and then everyone received a share in proportion to his wants.

36 József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.

A Levite of Cyprian birth, named Joseph, (who had received from the apostles the additional name of ‘Barnabas’ – which means ‘The Consoler,’)

37 Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.

Sold a farm that belonged to him, and brought the money and laid it at the apostles’ feet.