2 Krónika 35

1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.

Pea naʻe fai foki ʻe Sosaia ʻa e [kātoanga ]ʻoe Lakaatu kia Sihova ʻi Selūsalema: pea naʻa nau tāmateʻi ʻae Lakaatu ʻi hono [ʻaho ]hongofulu ma fā ʻoe ʻuluaki māhina.

2 És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.

Pea naʻa ne fokotuʻu ʻae kau taulaʻeiki ʻi honau ngaahi lakanga, ʻo ne tokoni ʻakinautolu ʻi he ngāue ʻi he fale ʻo Sihova.

3 És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek.

Pea naʻe pehē ʻe ia ki he kau Livai ʻaia naʻe akonakiʻi ʻa ʻIsileli kotoa pē, ʻakinautolu naʻe māʻoniʻoni kia Sihova, “Mou ʻai ʻae puha māʻoniʻoni ʻi he fale naʻe langa ʻe Solomone ko e foha ʻo Tevita ko e tuʻi ʻo ʻIsileli: ʻe ʻikai ʻai ia ko e kavenga ki homou uma: ko eni mou tauhi ʻa Sihova ko homou ʻOtua, mo hono kakai ko ʻIsileli,

4 És készítsétek el magatokat a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az ő fia Salamon.

Pea teuteu ʻakimoutolu ʻi he ngaahi fale ʻo hoʻomou ngaahi tamai, ʻo fakatatau ki homou lakanga, ʻo taau mo e tohi ʻa Tevita ko e tuʻi ʻo ʻIsileli, pea hangē ko e tohi ʻa Solomone ko hono foha.

5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának egy-egy csoportja szerint.

Pea mou tuʻu ʻi he potu māʻoniʻoni ʻo fakatatau mo e vahe ʻoe ngaahi fale ʻoe ngaahi tamai ʻo homou kāinga ko e kakai, pea taau mo e vahe ʻoe ngaahi fale ʻoe kau Livai.

6 Azután öljétek meg a páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.

Ko ia mou tāmateʻi ʻae Lakaatu, pea fakamāʻoniʻoni ʻakimoutolu, pea teuteu homou ngaahi kāinga, koeʻuhi ke nau fai ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova ʻi he nima ʻo Mōsese.”

7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.

Pea naʻe foaki ʻe Sosaia ki he kakai, ʻi he fanga manu, ko e fanga lami mo e ʻuhikiʻi kosi, ko e meʻa foaki kotoa pē ki he [kātoanga ]ʻoe Lakaatu, maʻae kakai naʻe kātoa, ko e tolu mano, mo e fanga pulu ʻe tolu afe: naʻe ʻomi ʻae meʻa ni mei he koloa ʻae tuʻi.

8 Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.

Pea naʻe foaki fiemālie pe ʻe hono houʻeiki ki he kakai, pea ki he kau taulaʻeiki, mo e kau Livai: ko Hilikia mo Sakalia mo Sehieli, ko e kau pule ki he fale ʻoe ʻOtua, naʻa nau foaki ki he kau taulaʻeiki ko e feilaulau ʻi he [kātoanga ]ʻoe Lakaatu, ko e fanga manu siʻi ko e ua afe mo e onongeau, mo e fanga pulu ʻe tolungeau.

9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.

Pea ko Kononaia foki, mo Simaia mo Netanili, ko hono kāinga, mo Hesapaia mo Sehieli mo Sosapati, ko e kau tuʻukimuʻa ʻoe kau Livai, naʻa nau foaki ki he kau Livai ko e feilaulau ki he [kātoanga ]ʻoe Lakaatu, ko e fanga manu siʻi ʻe nima afe, mo e fanga pulu ʻe nimangeau.

10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.

Ko ia naʻe teuteu ʻae ngāue, pea naʻe tuʻu ʻae kau taulaʻeiki ʻi honau potu, mo e kau Livai ʻi honau lakanga, ʻo fakatatau ki he fekau ʻae tuʻi.

11 Megölék azért a páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökből a vért, a Léviták pedig a bárányok bőrét húzzák le.

Pea naʻa nau tāmateʻi ʻae Lakaatu, pea naʻe luluku ʻe he kau taulaʻeiki ʻae toto mei honau nima, pea naʻe fohifohiʻi ʻae ngaahi manu ʻe he kau Livai.

12 És külön választák az egészen égőáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is elválaszták.

Pea naʻa nau hiki ʻae ngaahi feilaulau tutu, koeʻuhi ke nau foaki ʻo fakatatau ki he ngaahi vahe ʻoe ngaahi fale nofoʻanga ʻoe kakai, ke ʻatu kia Sihova, ʻo hangē ko ia kuo tohi ʻi he tohi ʻa Mōsese. Pea naʻa nau fai pehē pe ki he fanga pulu.

13 És megsüték a páskhabárányt szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.

Pea naʻa nau tunu ʻa e [feilaulau ʻoe ]Lakaatu ʻaki ʻae afi ʻo fakatatau ki he tuʻutuʻuni: ka ko hono ngaahi meʻa māʻoniʻoni niʻihi naʻa nau haka ʻi he ngaahi kulo, mo e kulo lahi, mo e ngaahi ipu, pea tufa leva ia ki he kakai kotoa pē.

14 Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték a páskhabárányt, mert a papok, az Áron fiai az égőáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva késő éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.

Pea hili ia naʻa nau teuteu maʻanautolu, pea maʻae kau taulaʻeiki: koeʻuhi naʻe moʻua ʻae kau taulaʻeiki ko e ngaahi foha ʻo ʻElone ʻi he ʻatu ʻae ngaahi feilaulau tutu mo e ngako, ʻo feʻunga mo e poʻuli: ko ia naʻe teuteu ai maʻanautolu ʻe he kau Livai, pea maʻae kau taulaʻeiki ko e ngaahi foha ʻo ʻElone.

15 Az éneklők is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.

Pea naʻe ʻi honau potu ʻae kau hiva ko e ngaahi foha ʻo ʻAsafi, ʻo fakatatau ki he fekau ʻa Tevita, mo ʻAsafi, mo Hemoni, mo Situtuni ko e tangata kikite ʻae tuʻi: pea naʻe tali ʻi he matapā ʻae kau leʻo matapā: koeʻuhi ke ʻoua naʻa nau ʻalu mei heʻenau ngāue: he naʻe teuteuʻi maʻanautolu ʻe honau kāinga ko e kau Livai.

16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égőáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.

Pea pehē, naʻe teu ʻae ngāue kotoa pē ʻa Sihova ʻi he ʻaho [kātoanga ]ʻoe Lakaatu, pea ke ʻatu ʻae ngaahi feilaulau tutu ki he feilaulauʻanga ʻo Sihova, ʻo fakatatau ki he fekau ʻae tuʻi ko Sosaia.

17 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.

Pea naʻe fai ʻa e [kātoanga ]ʻoe Lakaatu ʻi he kuonga ko ia ʻe he fānau ʻa ʻIsileli naʻe ʻi ai, mo e kātoanga ʻoe mā taʻelēvani ʻi he ʻaho ʻe fitu.

18 Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.

Pea naʻe ʻikai ha [kātoanga ʻoe ]Lakaatu ʻe fai ʻi ʻIsileli ʻo hangē ko ia talu ʻae ngaahi ʻaho ʻo Samuela ko e palōfita: pea naʻe ʻikai fai ha [kātoanga ʻoe ]Lakaatu ʻe he ngaahi tuʻi kotoa pē ʻo ʻIsileli ʻo hangē ko ia naʻe fai ʻe Sosaia, mo e kau taulaʻeiki, mo e kau Livai, mo Siuta kotoa pē mo ʻIsileli ʻaia naʻe kātoa, mo e kakai ʻo Selūsalema.

19 Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartatott ez a páskha.

Naʻe fai ʻa e [kātoanga ʻoe ]Lakaatu ni ʻi hono hongofulu ma valu ʻoe taʻu ʻae pule ʻa Sosaia.

20 Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.

Pea hili ʻae meʻa ni kotoa pē, pea ʻosi hono teuʻi ʻae faletapu ʻe Sosaia, naʻe ui hake ʻa Niko ko e tuʻi ʻo ʻIsipite ke tauʻi ʻa Kalikimisi ʻaia ʻoku ofi ki he ʻIufaletisi: pea naʻe ʻalu kituaʻā ʻa Sosaia ke tauʻi ia.

21 És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;

Ka naʻa ne fekau ʻae kau tangata fekau kiate ia, ʻo pehē, “Ko e hā ʻeku kau kiate koe, ʻa koe ko e tuʻi ʻo Siuta? ʻOku ʻikai te u haʻu ke tauʻi koe he ʻaho ni, ka ki he fale ʻaia ʻoku ou tauʻi: he naʻe fekau au ʻe he ʻOtua ke u fakatoʻotoʻo: ke ke taʻofi koe ke ʻoua naʻa ke fie kau ki he ʻOtua, ʻaia ʻoku ʻiate au, telia naʻa ne tāmateʻi koe.”

22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.

Ka naʻe ʻikai fie kalofaki ʻe Sosaia hono mata meiate ia, ka naʻa ne fakapuli ia, koeʻuhi ke na fai mo ia, pea naʻe ʻikai te ne tokanga ki he ngaahi lea ʻa Niko mei he fofonga ʻoe ʻOtua, ka naʻe haʻu ke tauʻi ia ʻi he teleʻa ʻo Mekito.

23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.

Pea naʻe fana ʻe he kau fana ki he tuʻi ko Sosaia: pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ki heʻene kau tamaioʻeiki, “ʻAve au mei heni: he kuo u lavea lahi.”

24 Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.

Ko ia naʻe ʻave ai ia ʻe heʻene kau tamaioʻeiki mei he saliote ko ia, pea naʻe tuku ia ki hono ua ʻo ʻene saliote naʻa ne maʻu: pea naʻa nau ʻomi ia ki Selūsalema, pea pekia ia: pea nau tanu ia ʻi he tanuʻanga ʻe taha ʻo ʻene ngaahi tamai. Pea naʻe tangi mamahi ʻa Siuta mo Selūsalema koeʻuhi ko Sosaia.

25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.

Pea naʻe tangilāulau ʻa Selemaia koeʻuhi ko Sosaia: pea naʻe kau kia Sosaia ʻae lea ʻae kau tangata hiva kotoa pē mo e kau fefine hiva ʻi heʻenau ngaahi lea tangi ʻo aʻu ki he ʻaho ni, pea naʻa nau fokotuʻu ia ko e meʻa fai maʻu ʻi ʻIsileli: pea vakai, kuo tohi ia ʻi he ngaahi tangilāulau.

26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;

Pea ko eni, ko hono toe ʻoe ngāue ʻa Sosaia, mo ʻene angalelei, ʻo fakatatau ki ne meʻa naʻe tohi ʻi he fono ʻa Sihova,

27 És az ő első és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.

Pea mo ʻene ngaahi ngāue, ko e ʻuluaki mo e kimui, kuo tohi ia ʻi he tohi ki he ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli mo Siuta.