< 1 Krónika 28 >

1 Egybehívatá pedig Dávid Jeruzsálembe az Izráel összes fejedelmeit, a nemzetségek fejedelmeit, a király szolgálatában levő csapatok előljáróit, az ezredeseket, a századosokat, a király minden jószágának és marhájának gondviselőit, a maga fiait is, udvariszolgáival, a harczosokat minden erős vitézivel egyetemben.
Pea naʻe fakataha ʻe Tevita, ki Selūsalema, ʻae houʻeiki kotoa pē ʻo ʻIsileli, ʻae houʻeiki ʻoe ngaahi faʻahinga, mo e ngaahi ʻeiki ʻoe ngaahi kaungangāue ʻaia naʻe tauhi ki he tuʻi ʻi honau lakanga, mo e ngaahi ʻeiki naʻe pule ki he ngaahi toko afe, mo e ngaahi ʻeiki naʻe pule ki he ngaahi toko teau, mo e kau tauhi koloa kotoa pē naʻe pule ki he koloa mo e fanga manu ʻae tuʻi, mo ia naʻe ʻi hono ngaahi foha, mo e kau matāpule, mo e kau tangata mālohi lahi, pea mo e kau tangata toʻa kotoa pē.
2 És felálla Dávid király az ő lábaira, és monda: Halljátok meg szómat atyámfiai és én népem! Elvégezém szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájának nyugodalmas házat csináltatnék és a mi Istenünk lábainak zsámolyt; hozzá is készítettem mindent az építéshez.
Pea naʻe toki tuʻu hake ʻa Tevita ko e tuʻi ki hono vaʻe, ʻo ne pehē, “ʻE hoku kāinga, mo hoku kakai, fanongo mai kiate au: naʻaku tokanga ʻi hoku loto ke langa ha fale ko e mālōlōʻanga ki he puha ʻoe fuakava ʻa Sihova, pea ko e potu ke tuʻu ai ʻae vaʻe ʻo hotau ʻOtua, pea naʻaku fai ʻae tokonaki maʻae langa fale:
3 De az Isten monda nékem: Ne te csinálj házat az én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, sok vért is ontottál immár.
Ka naʻe pehē mai ʻe he ʻOtua kiate au, ʻE ʻikai te ke langa ʻe koe ha fale ki hoku huafa, koeʻuhi ko e tangata faʻa tau koe, pea kuo ke lilingi ʻae toto.
4 Engem választa az Úr, Izráel Istene az én atyámnak egész házából, hogy lennék királya az Izráel népének mindörökké; mert Júdát választotta előljárónak és a Júda törzsében az én atyámnak háznépét; az én atyámnak fiai közül pedig engem méltóztatott királylyá tenni egész Izráel felett.
Ka naʻe fili muʻa au ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli mei he fale kotoa pē ʻo ʻeku tamai ke u hoko ko e tuʻi ki ʻIsileli ʻo taʻengata: he kuo ne fili ʻa Siuta ke pule; pea mei he fale ʻo Siuta, ko e fale ʻo ʻeku tamai ʻaʻaku; pea mei he ngaahi foha ʻo ʻeku tamai naʻa ne finangalo lelei kiate au ke u hoko ko e tuʻi ki ʻIsileli kātoa:
5 És minden fiaim közül (mert az Úr sok fiakat adott nékem) választotta Salamont az én fiamat, hogy ülne az Úr királyságának székében Izráel felett.
Pea ʻi hoku ngaahi foha kotoa pē, (he kuo foaki ʻe Sihova ʻae ngaahi foha tokolahi kiate au, ) kuo ne fili ʻa Solomone ko hoku foha, ke nofo ki he nofoʻa fakatuʻi ʻoe puleʻanga ʻo Sihova ke puleʻi ʻa ʻIsileli.
6 És monda nékem: Salamon a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvarimat; mert én őt magamnak fiamul választottam, és én is néki atyja leszek;
Pea naʻa ne pehē kiate au, ‘Ko Solomone ko ho foha, ko ia ia ʻe langa ʻa hoku fale, mo hoku ngaahi lotoʻā: he kuo u fili ia ke hoko ko hoku foha, pea te u hoko au ko ʻene tamai.
7 Megerősítem az ő királyságát mindörökké; ha az én parancsolatimat és ítéletimet szorgalmatosan megtartándja, a mint e mai napon.
Pea te u fokotuʻumaʻu foki ʻa hono puleʻanga ke taʻengata, ʻo kapau te ne mālohi ke fai ʻa ʻeku ngaahi fekau mo ʻeku ngaahi fakamaau, ʻo hangē ko ia ʻoku fai he ʻaho ni.’
8 Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme előtt és a mi Istenünk hallására: őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké.
Ko ia foki, mou tauhi mo kumi ki he ngaahi fekau kotoa pē ʻa Sihova ko homou ʻOtua, ʻi he ʻao ʻo ʻIsileli kātoa ko e fakataha kia Sihova, pea ʻi he ʻafio ki ai ʻahotau ʻOtua: koeʻuhi ke mou maʻu ʻae fonua lelei ni, pea tuku fakaholo ia ko e tofiʻa ki hoʻomou fānau ki mui ʻiate kimoutolu ʻo taʻengata.”
9 Te azért, fiam, Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel; mert az Úr minden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért. Hogyha őt keresénded, megtalálod; ha ellenben őt elhagyándod, ő is elhagy téged mindörökké.
Pea ko koe, “ʻE Solomone ko hoku foha, ke ke ʻilo ʻe koe ki he ʻOtua ʻo hoʻo tamai, pea ke tauhi kiate ia ʻaki ho loto kātoa, pea ʻi he loto fie fai: he ʻoku hakule ʻe Sihova ʻae loto kotoa pē, pea ʻoku ne ʻiloʻi ʻae filioʻi mo e fakakaukau kotoa pē: kapau te ke kumi kiate ia, te ke ʻilo ia ʻe koe; pea kapau te ke liʻaki ia, te ne liʻaki koe ʻo lauikuonga.
10 Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és készítsd meg azt.
Pea ke tokanga eni; he kuo fili koe ʻe Sihova ke ke langa ha fale maʻae faletapu ke ke mālohi koe, pea ke ngāue.”
11 Akkor átadá Dávid az ő fiának, Salamonnak a tornácznak, annak házacskáinak, kincstartó helyeinek, felházainak és belső kamaráinak, a kegyelem táblája helyének is formáját,
Pea naʻe toki ʻange ʻe Tevita kia Solomone ko hono foha ʻae fakatātā ki he fale hūʻanga fakamalumalu, pea mo hono ngaahi potu fale ʻo ia, pea ko e ngaahi potu tukungakoloa ʻi ai, pea mo hono ngaahi potu fale ki ʻolunga, mo hono ngaahi potu fale ki loto, pea mo e potu maʻae ʻafioʻanga ʻoe ʻaloʻofa,
12 És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.
Pea mo e fakatātā ʻoe meʻa kotoa pē naʻe ʻilo ʻe ia mei he laumālie, ʻi he ngaahi lotoʻā ʻoe fale ʻo Sihova, pea mo e ngaahi potuʻi fale kotoa pē naʻe tuʻu takatakai, mo e ngaahi potu tukunga koloa ʻoe fale ʻoe ʻOtua, pea mo e ngaahi tukunga koloa ʻoe ngaahi meʻa naʻe fakatapui:
13 A papok és Léviták csapatjainak háza, az Úr háza szolgálatának minden munkája és az Úr háza szolgálatára való minden eszköz felől.
Pea ko e ngaahi lakanga foki ʻoe kau taulaʻeiki mo e kau Livai, pea mo e ngāue kotoa pē ʻoe tauhi ʻi he fale ʻo Sihova, pea koeʻuhi ko e ngaahi nāunau ʻoe ngāue ʻi he fale ʻo Sihova:
14 Azután aranyat mérték szerint, a különböző szolgálatok eszközei számára; mértékkel minden ezüst eszközök és a különböző szolgálatok eszközei számára.
Ko e koula naʻe fakamamafa ki he meʻa koula, maʻae ngaahi nāunau ki he ngāue kehekehe kotoa pē: mo e siliva naʻe fakamamafa ki he ngaahi meʻa siliva ki he ngāue kehekehe kotoa pē:
15 Vagyis aranyat mértékkel az arany gyertyatartókra és azok arany szövétnekére, mértékkel mindenik gyertyatartóra és annak szövétnekire, s az ezüst gyertyatartókra mértékkel, a gyertyatartóra és annak szövétnekire, mindegyik gyertyatartó rendeltetése szerint.
‌ʻIo, ʻae mamafa ʻoe koula maʻae ngaahi tuʻungamaama, pea maʻae ngaahi ʻaiʻanga lolo koula, ko e fakamamafa maʻae tuʻungamaama taki taha, pea maʻa hono ngaahi ʻaiʻanga lolo: pea naʻe fakamamafa ʻae siliva maʻae ngaahi tuʻungamaama siliva, ki he tuʻungamaama mo hono ngaahi ʻaiʻanga lolo, ʻo fakatatau ki he anga ʻoe tuʻungamaama taki taha.
16 És aranyat mértékkel, a szent kenyerek asztalai, minden asztal számára, azonképen ezüstöt az ezüst asztalok számára.
Pea naʻa ne fakamamafa ʻae koula maʻae ngaahi palepale ʻoe mā ʻoe ʻao, ki he palepale taki taha; pea mo e siliva ki he ngaahi palepale siliva:
17 A villákra, medenczékre és kancsókra tiszta aranyat; az arany poharakra is bizonyos mérték szerint ada aranyat, minden pohárra; és az ezüst poharakra ezüstöt bizonyos mértékkel, minden pohárra.
Mo e koula haohaoa foki ki he ngaahi meʻa hikofi kakano, mo e ngaahi ipu luoluo, pea mo e ngaahi ipu inu: pea naʻe fakamamafa ʻae koula maʻae ngaahi ipu koula luoluo, ki he ipu luoluo taki taha; pea pehē, mo e fakamamafa ʻae siliva ki he ngaahi ipu siliva luoluo taki taha:
18 A füstölő oltár számára megtisztított aranyat mérték szerint; aranyat a szekérnek azaz a Kéruboknak mintázására, a kik kiterjesztett szárnyakkal az Úr szövetségének ládáját befedezik.
Pea mo e koula naʻe fakamaʻa naʻe fakamamafa maʻae feilaulauʻanga ʻoe meʻa namu kakala; mo e koula ki he fakatātā ʻoe saliote ʻoe ongo selupi ʻaia naʻe malofa ʻa hona kapakau, mo fakamalumalu ʻaki ʻae puha ʻoe fuakava ʻo Sihova.
19 Mindezek az Úr kezétől írattattak meg, a ki engem megtanított az egész alkotmány formájára.
Naʻe fakaʻilo mai eni kotoa pē ʻi he tohi ʻe Sihova, “ʻI he ʻiate au ʻa hono nima, ʻae ngaahi ngāue kotoa pē ʻoku ʻi he fakatātā ni.”
20 Monda ezek után Dávid Salamonnak, az ő fiának: Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét.
Pea naʻe pehē ʻe Tevita kia Solomone ko hono foha, “Ke ke mālohi koe mo ke toʻa lahi, mo ngāue: ʻoua naʻa ke manavahē, pe te ke lilika: he ko Sihova ko e ʻOtua, ko hoku ʻOtua, ʻe kau ia kiate koe; ʻe ʻikai te ne fakatukutukuʻi koe, pe te ne liʻaki koe, kaeʻoua ke ke fakaʻosi ʻae ngāue kotoa pē ki he tauhi ʻae fale ʻa Sihova.
21 Ímé, itt vannak a papok és Léviták csapatjai az Isten házának minden szolgálatára, veled lesznek minden munkában készségesen bölcseséggel, a fejedelmek is és az egész nép minden dolgaidra nézve.
Pea vakai, ko e ngaahi lakanga ʻoe kau taulaʻeiki mo e kau Livai ʻe ʻanautolu ʻae ngaahi ngāue kehekehe ʻi he fale ʻoe ʻOtua: pea ʻe ʻiate koe ki he ngaahi ngāue kehekehe kotoa pē, ʻae kau tangata poto kotoa pē ʻoku fie fai, ki he ngaahi ngāue kehekehe; pea ʻe tali fekau foki meiate koe ʻae houʻeiki pea mo e kakai kotoa pē.”

< 1 Krónika 28 >