1 Krónika 16
1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
Attulerunt igitur arcam Dei, et constituerunt eam in medio tabernaculi quod tetenderat ei David: et obtulerunt holocausta et pacifica coram Deo.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
Cumque complesset David offerens holocausta et pacifica, benedixit populo in nomine Domini.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
Et divisit universis per singulos, a viro usque ad mulierem, tortam panis, et partem assæ carnis bubalæ, et frixam oleo similam.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Constituitque coram arca Domini de Levitis, qui ministrarent, et recordarentur operum ejus, et glorificarent atque laudarent Dominum Deum Israël:
5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
Asaph principem, et secundum ejus Zachariam: porro Jahiel, et Semiramoth, et Jehiel, et Mathathiam, et Eliab, et Banaiam, et Obededom: Jehiel super organa psalterii et lyras: Asaph autem ut cymbalis personaret:
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
Banaiam vero et Jaziel sacerdotes canere tuba jugiter coram arca fœderis Domini.
7 Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
In illo die fecit David principem ad confitendum Domino Asaph et fratres ejus:
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
Confitemini Domino, et invocate nomen ejus: notas facite in populis adinventiones ejus.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Cantate ei, et psallite ei, et narrate omnia mirabilia ejus.
10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
Laudate nomen sanctum ejus: lætetur cor quærentium Dominum.
11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Quærite Dominum, et virtutem ejus: quærite faciem ejus semper.
12 Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
Recordamini mirabilium ejus quæ fecit; signorum illius, et judiciorum oris ejus,
13 Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
semen Israël servi ejus, filii Jacob electi ejus.
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
Ipse Dominus Deus noster: in universa terra judicia ejus.
15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
Recordamini in sempiternum pacti ejus: sermonis quem præcepit in mille generationes,
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
quem pepigit cum Abraham, et juramenti illius cum Isaac.
17 Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
Et constituit illud Jacob in præceptum, et Israël in pactum sempiternum,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
dicens: Tibi dabo terram Chanaan, funiculum hæreditatis vestræ:
19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
cum essent pauci numero, parvi et coloni ejus.
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
Et transierunt de gente in gentem, et de regno ad populum alterum.
21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
Non dimisit quemquam calumniari eos, sed increpavit pro eis reges.
22 Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
Nolite tangere christos meos, et in prophetis meis nolite malignari.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
Cantate Domino omnis terra; annuntiate ex die in diem salutare ejus:
24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
narrate in gentibus gloriam ejus; in cunctis populis mirabilia ejus.
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Quia magnus Dominus, et laudabilis nimis, et horribilis super omnes deos.
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Omnes enim dii populorum idola: Dominus autem cælos fecit.
27 Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Confessio et magnificentia coram eo: fortitudo et gaudium in loco ejus.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Afferte Domino, familiæ populorum: afferte Domino gloriam et imperium.
29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Date Domino gloriam; nomini ejus levate sacrificium, et venite in conspectu ejus: et adorate Dominum in decore sancto.
30 Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Commoveatur a facie ejus omnis terra: ipse enim fundavit orbem immobilem.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Lætentur cæli, et exultet terra, et dicant in nationibus: Dominus regnavit.
32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
Tonet mare et plenitudo ejus; exultent agri, et omnia quæ in eis sunt.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Tunc laudabunt ligna saltus coram Domino: quia venit judicare terram.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Confitemini Domino, quoniam bonus: quoniam in æternum misericordia ejus.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
Et dicite: Salva nos, Deus salvator noster, et congrega nos, et erue de gentibus: ut confiteamur nomini sancto tuo, et exultemus in carminibus tuis.
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Benedictus Dominus Deus Israël, ab æterno usque in æternum. Et dicat omnis populo: Amen, et hymnum Domino.
37 Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
Reliquit itaque ibi coram arca fœderis Domini Asaph et fratres ejus, ut ministrarent in conspectu arcæ jugiter per singulos dies, et vices suas.
38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
Porro Obededom, et fratres ejus sexaginta octo: et Obededom filium Idithun, et Hosa, constituit janitores;
39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
Sadoc autem sacerdotem, et fratres ejus sacerdotes, coram tabernaculo Domini in excelso quod erat in Gabaon,
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
ut offerrent holocausta Domino super altare holocautomatis jugiter, mane et vespere, juxta omnia quæ scripta sunt in lege Domini, quam præcepit Israëli.
41 Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
Et post eum Heman, et Idithun, et reliquos electos, unumquemque vocabulo suo ad confitendum Domino, quoniam in æternum misericordia ejus.
42 És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
Heman quoque et Idithun canentes tuba, et quatientes cymbala et omnia musicorum organa ad canendum Deo: filios autem Idithun fecit esse portarios.
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
Reversusque est omnis populus in domum suam: et David, ut benediceret etiam domui suæ.
