Énekek Éneke 7

1 Mily szépek a te lábaid a sarukban, nemesnek leánya te; csipőid fordulatai mint ékszerek, művész kezeinek munkája.

2 Köldököd mint a kerek medencze- ne legyen hiján a kész italnak; hasad buzahalmaz, bekeritve liliomokkal.

3 Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei;

4 nyakad mint elefántcsont-torony, szemeid ama tavak Chesbónban, a népes város kapuja mellett; orrod mint a Libánon tornya, mely Damaszkus felé tekint.

5 Fejed te rajtad mint a Karmel, s fejed hajzata olyan, mint a bíbor: király, megkötve fürtökben.

6 Mily szép vagy és mily kedves vagy, szerelem, a gyönyörüségekben!

7 Ez a te termeted hasonlít a pálmához és emlőid szőlőfürtökhöz;

8 azt mondtam: hadd megyek föl a pálmára, megragadom galyait; s legyenek a te emlőid mint szőlőtőnek fürtjei és orrod illata, mint az almáké,

9 és ínyed mint a jó bor – mely símán folyik barátomnak, megszólaltatja az alvók ajkait.

10 Én barátomé vagyok s hozzám van vágyakozása.

11 Jer, barátom, menjünk ki a mezőre, háljunk meg a falvakon;

12 korán induljunk a szőlőkbe, lássuk, vajon kivirult-e a szőlőtő, megnyílt-e a szőlővirág, kivirágoztak-e a gránátfák: ott adom neked szerelmemet.

13 A nadragulyák illatot adnak és ajtóink mellett mindenféle drága gyümölcsök, újak is, régiek is: számodra, barátom, tettem el.