Énekek Éneke 2

1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.

2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.

3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.

4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.

5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.

6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!

7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.

8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.

9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.

10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!

11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;

12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;

13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el

14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.

15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.

16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.