Zsoltárok 92

1 Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

2 hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

3 a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

4 Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

5 Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

6 Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

7 mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

8 Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

9 Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

10 De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

11 Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

12 Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

13 elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

14 Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

15 hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.