Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
In finem, pro Idithun, Psalmus Asaph. Voce mea ad Dominum clamavi: voce mea ad Deum, et intendit mihi.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
In die tribulationis meæ Deum exquisivi, manibus meis nocte contra eum: et non sum deceptus. Renuit consolari anima mea,
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
memor fui Dei, et delectatus sum, et exercitatus sum: et defecit spiritus meus.
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Anticipaverunt vigilias oculi mei: turbatus sum, et non sum locutus.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
Cogitavi dies antiquos: et annos æternos in mente habui.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
Et meditatus sum nocte cum corde meo, et exercitabar, et scopebam spiritum meum.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Numquid in æternum proiiciet Deus: aut non apponet ut complacitior sit adhuc?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Aut in finem misericordiam suam abscindet, a generatione in generationem?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Aut obliviscetur misereri Deus? aut continebit in ira sua misericordias suas?
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
Et dixi nunc cœpi: hæc mutatio dexteræ Excelsi.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
Memor fui operum Domini: quia memor ero ab initio mirabilium tuorum,
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
Et meditabor in omnibus operibus tuis: et in adinventionibus tuis exercebor.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Deus in sancto via tua: quis Deus magnus sicut Deus noster?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
tu es Deus qui facis mirabilia. Notam fecisti in populis virtutem tuam:
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
redemisti in brachio tuo populum tuum, filios Iacob, et Ioseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
Viderunt te aquæ Deus, viderunt te aquæ: et timuerunt, et turbatæ sunt abyssi.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
Multitudo sonitus aquarum: vocem dederunt nubes. Etenim sagittæ tuæ transeunt:
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
vox tonitrui tui in rota. Illuxerunt coruscationes tuæ orbi terræ: commota est et contremuit terra.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
In mari via tua, et semitæ tuæ in aquis multis: et vestigia tua non cognoscentur.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Deduxisti sicut oves populum tuum, in manu Moysi et Aaron.
