< Zsoltárok 7 >
1 Siggájón Dávidtól, melyet énekelt az Örökkévalónak a Benjáminbeli Kús dolgában. Örökkévaló, Istenem, benned keresek menedéket; segíts engem mind az üldözőimtől, és ments meg engem!
2 Nehogy oroszlánként széttépje lelkemet, ragadozva s nincs, a ki megment.
3 Örökkévaló, Istenem, ha én tettem ezt, ha van jogtalanság kezeimen,
4 ha rosszat követtem el a velem békében levővel, – hisz kiszabadítottam azt, ki ok nélkül szorongatott -:
5 üldözze ellenség lelkemet, s érje utól és tiporja földre éltemet, és fektesse porba méltóságomat! Széla.
6 Kelj föl, Örökkévaló, haragodban, emelkedjél szorongatóim dühöngései ellen; és serkenj értem: ítéletet rendeltél.
7 Nemzetek gyülekezete körülvesz téged és fölötte térj vissza a magasságba!
8 Az Örökkévaló népeket itél, szerezz jogot nekem, Örökkévaló, igazságom szerint és gáncstalanságom szerint, mely bennem van.
9 Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és szilárdítsd meg az igazat! Hiszen szívek és vesék vizsgálója az igazságos Isten!
10 Paizsom Istennél van, ki segíti az egyenesszívűeket.
11 Isten igazságos bíró, Isten ő, ki mindennap haragszik.
12 Ha ki meg nem tér, kardját feni, íjját feszítotte és irányította;
13 és ellene elkészított halálos fegyvereket, nyílait égőkké csinálja.
14 Íme vajudik jogtalansággal; bajt fogant és hazugságot szűlt.
15 Vermet ásott és kivájta azt, de beleesett a gödörbe, melyet csinált.
16 Visszahárul baja a maga fejére, és az ő feje tetejére száll le erőszaka.
17 Hadd magasztalom az Örökkévalót igazsága szerint, hadd zengem nevét az Örökkévalónak, a legfelsőnek!