Zsoltárok 67

1 A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

Auf den Siegesspender, mit Zithern, ein Lied, ein Gesang. Gott sei uns gnädig, segne uns! Er lasse uns sein Antlitz leuchten. (Sela)

2 Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

Wenn man auf Erden Deine Weise kennenlernt, bei all den Heiden Deine hilfereiche Art,

3 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

dann preisen Dich die Völker, Gott, dann preisen Dich die Völker all.

4 Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

Dann freuen sich und jubeln die Nationen, daß Du gerecht die Völker richtest, auf Erden die Nationen leitest. (Sela)

5 Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

Dann preisen Dich die Völker, Gott; dann preisen Dich die Völker all.

6 A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

Die Erde spendet ihre Ernte! Uns segnet Gott ja, unser Gott!

7 áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

Uns segne fürder Gott, daß sich die Erdenenden alle vor ihm fürchten!