Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Načelniku godbe, psalm Davidov. Čuj, o Bog, glas moj, ko premišljujem; strahu sovražnikovega varuj življenje moje.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Skrivaj me skrivnemu naklepu hudobnih, ropotanju njih, ki delajo krivico:

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Ki brusijo kakor meč jezik svoj, napenjajo kakor pušico svojo bridko besedo.

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

S kopjem napadajo poštenjaka iz zakotja; nenadoma ga napadajo s kopjem in se ne bojé.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Potrjujejo si reč hudobno; o skrivanji zank govoré; pravijo: Kdo bi jih videl?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Preiskujejo krivice; oslabeli smo po tem, kar so tako zvito preiskali; tako globoko je osrčje moža in srce.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Ali ko jih bode Bog napadel s kopjem, pušica nagla bodejo njih udarci.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

In storili bodejo, da sè samim jezikom svojim udarijo sebe; razkropljeni se bodejo spustili v beg, kdorkoli jih bode videl.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Katerikoli pa ljudjé se bojé, oznanjali bodo delo Božje in dejanje njegovo stavili pred óči.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Veselil se bode pravični v Gospodu, in pribežal k njemu; ponašali se bodo vsi, ki so pravega srca.